Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

680 Tisztességtelen verseny. Kartel. nyok, ezért ezen óváshirdetési költség az alperesek terhére nem róható, a kifogásolható alperesi hirdetésszöveg károsító hatása pedig épen a felperes azonnali óváshirdetése következtében és a csupán két ízbeni megjelenés folytán mindenesetre nagyon korlátolt lehetett. Az a kérdés, vájjon a felperesi óvás'hirdetés avval, hogy túlment az elhárítás céljából megengedhető határon, maga is tisztességtelen versenycselekménynek minősül-e, továbbá, hogy a felperessel szemben az alperesek javára kártérítési kötelezettséget mily mértékben keletkeztet, — a jelen perben nem képezheti elbírálás tárgyát, mert az alperesek ez irányban sem viszontkeresetet nem terjesztettek elő, sem beszámítási kifogással nem éltek, hanem ezen alperesi igények felöl a peresfelek közt a budapesti kir. törvényszéknél 13. P. 42.533/1929. szám alatt folyik per. Külömben pedig az, ha a felperes maga is tisztességtelen versenycselekményt követett el, nem mentesíti az alpereseket a saját tisztességtelen versenycselekményük jogi következményeitől. (1933. aug. 30. — P. IV. 6255/1932.) 926. Tvt. 13. §. — Beíeketítés. — A valóságnak csak tárgyilagos közlése és csak tárgyilagos összehasonlítás tekinthető megengedettnek, és csak akkor, ha a versenytárs jogtalan támadó fellépése teszi indokolttá az üzleti érdekeknek ily módon való védelmét. Az a körülmény pedig, hogy az egyik versenytárs a másik vevőihez olcsóbb árajánlattal fordul, önmagában nem tekinthető jogellenes támadásnak és így még a tárgyilagos összehasonlítás alapjául sem szolgálhat, (K. 1933. okt. 11. — P. IV. 2458/1933.) 927. Tvt. 13. §. — Hírnévrontás. — Hírnévrontásnak minősülő tisztességtelen verseny, ha valaki szaktársának háta mögött egyik munkájának felülbírálása végett a megrendelő hozzájárulása, sőt tudta nélkül eljár és az így nyert tapasztalatát a megrendelővel közli. K. Az I. és 111. rendű alpereseknek az a cselekménye, hogy a felperesnek mint szaktársuknak háta mögött egyik munkájának felülbírálása végett a megrendelő (székesfőváros) hozzájárulása, sőt tudta nélkül eljártak és az így nyert tapasztalataikat a megrendelővel közölték, az üzleti tisztességbe ütköző verseny, amelynek abbanhagyására az elsőbíróság őket — meg nem támadottan — kötelezte. Helyes az elsőbíróságnak — a fellebbezési bíróság által is elfogadott — az az álláspontja, hogy a kerülő úton és nyilvánvaló versenycélzattal z\követett cselekményöket az I. és III. rendű alperesek közérdekre hivatkozással nem menthetik. Minthogy pedig a szóbanlevő eljárás kétségkívül alkalmas arra is, hogy a felperesnek üzleti jóhirnevét veszélyeztesse, helyesen minősítette a fellebbezési bíróság azt az 1923. évi V. t.-c. 13. §-a szerinti hírnévrontásnak. így pedig — a cselekmény szándékosságára tekintettel — a felperes nem csupán az elsöbíróság által jogerősen 50 pengőben megszabott tényleges kár megtérítését követelheti (Tvt. 1. §. 2. bekezdés), hanem a Tvt. 35. §. rendelkezéséhez képest a nem vagyoni káráért is igényelhet méltányos pénzbeli kártérítést (ú. n. elégtételt).