Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

660 Váltójog. 901. Vt. 96. §. — New-York államban kiállított váltó. — A New-York államban kiállított és az ottani jogszabályok szerint „Promissory Note"-nak minősülő okiratra a saját váltó szabályainak alkalmazása; az aláírók közös és egyetemleges kötelezettségének megállapítása. K. A kereset alapjául szolgáló, a keresetlevélhez A) alatt angol szöveggel eredetben, B) alatt hiteles magyar fordításban becsatolt okirat külföldön, New-York városában állíttatott ki és így annak elbírálása tekintetében, hogy ez okiratnál megvannak-e a váltónak lényeges kellékei, az 1876: XXVII. t.-c. 96. §-a értelmében a kiállítás helyének, az északamerikai New-York államnak a törvényei az irányadók. Az A) alatti okiratban annak tartalmából kitűnőleg fennforognak mindazok a lényeges kellékek, amelyeket a New-York államban érvényben levő, a forgatható értékpapírokról szóló, a jelen perben NB/1. és C) alatt hiteles alakban és fordításban csatolt törvény 20. §-a előír. Közelebbről meghatározva ez az A) alatti okirat — annak tartalma szerint — megfelel a most említett törvény 320. §-a szerinti „Promissory Note" elnevezésű értékpapírnak. Ennek az értékpapírnak kellékei, a fenti 320. §-a tartalmából megállapíthatólag lényegben megegyeznek az 1876: XXVII. t.-c. 110. §-ában meghatározott saját váltó lényeges kellékeivel és az eltérés a két törvényszakaszban felsorolt lényeges kellékek között csupán az, hogy a New-York állambeli törvény 320. §-a szerint nem kívántatik meg az okirat minőségének az okiratban való megjelölése, amint ezt a fentebb megnevezett magyar törvényszakasz a „váltó" elnevezés kitételével megkívánja. Az ezek szerint a New-York állambeli törvény szerinti „Promissory Note"-nak minősülő és a magyar váltótörvény szerinti saját váltóval azonos elbírálás alá eső A) alatti okiratot azonban — annak tartalma és a peres felek egyező előadása szerint aláírta úgy a felperes, mint az alperes. Az A) alatti okirat kiállításának helyén, New-York államban érvényben levő fentebb idézett törvény 36. §-ának 7. pontja szerint, ha a fizetési ígéretet tartalmazó okirat két vagy több személy által van aláírva, az aláírókat úgy kell tekinteni, mint akik együttesen és külön-külön is felelősek az okirat alapján. Eszerint az alperes, az ő aláírása alapján a felperes aláírására tekintet nélkül felelős az A) alatti okirat tartalma szerint, tehát a tekintetben, hogy a 2750 dollár összeget a felperes rendeletére az okiratban megjelölt helysn és időben megfizeti és erre nincs semmi befolyással az, hogy az A) alatti okiratot a felperes „kibocsátó" megjelöléssel, az alperes pedig csak a puszta nevével írta alá. Ezekhez képest az alperes nyilatkozata és önálló fizetési kötelezettsége szempontjából az A) alatti okirat nem a saját rendeletre, hanem más személynek, a felperesnek a rendeletére kiállított Promissory Note-ként jelentkezvén, az okirat nem tekinthető — a fentebb idézett New-York állambe'.i törvény 320. §-ának utolsó mondata szerint — forgatmány hiánya okából érvénytelennek és így a fellebbezési bírósági ítéletnek az érvénytelenséget ez alapon megállapító jogi álláspontja és indokolása téves. A fent kifejtettek szerint az irányadó külföldi törvény értelmében érvé-