Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

652 Váltójog. ezt a mértéket meghaladja, a bíróság azt az említett szempontoknak és általában a fennforgó körülményeknek megfelelően mérsékelheti. — II. Ha az alkuszdíj fizetésére kötelezett fél részéről a közvetített ügylet létrejötte és elszámolása után történik az alkuszdíj mértékére vonatkozó kijelentés, annak jelentősége egyértelmű azzal, hogy a közvetítő kifejtett tevékenységének ismeretében, a közvetített ügylet által megvalósítani szándékolt cél elérése után s az elért gazdasági eredmény mérlegelése mellett, a jutalék összegét, mint ennek megfelelően felszámítottat bíróságon kívül elismeri. Ennek megtörténte után tehát már nincs helye annak, hogy a bíróság, a fél saját érdekmérlegelését meghaladóan, a méltányosság tekintetei alapján a jutalékot továbbmenőleg mérsékelje. K. (. . . Mint a fejben La... .) Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, ihogy arra az álláspontra helyezkedett, hogy kereskedelmi ügyekben is helye lehet annak, hogy a kikötött alkuszdíj bírói mérlegelés útján mérsékel tessék. Annak elbírálásába azonban, hogy vájjon a kikötött díj akár a kölcsön folyósításához fűződő vagyoni érdek nagyságára, akár a kölcsön létesítése körül a felperes mellett az alperes részéről is kifejtett tevékenységre való tekintettel a fennforgó esetben is mérséklendő-e és ha igen, mily arányban, a kir. Kúria nem bocsátkozhatott, mert a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítása körében figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes azt is állította, hogy K. Endre, felszentelt püspök, nagyprépost, mint az alperes képviselője, 1931. május 22-én, tehát már a jutalékkövetelés alapjául szolgáló kölcsönügylet létrejötte és elszámolása után kijelentette, hogy a 2% közvetítési jutalékot az alperes ki fogja fizetni. Ez a körülmény ugyanis a jutalék mérséklése kérdésében döntő jelentőségű, mert (. . . mint a fejben II. a. . . .) (1934. máj. 8. — P. VII. 3592/1933.) Váltótörvény. (1876 : XXVII. t.-c.) 889. Vt. 1. §. — Cselekvőképtelen váltónyílatkozata esetében gazdagodásra alapított igény. — Ha a váltónyilatkozat érvénytelen, a váltóperben az alapul szolgált ügylet körülményei vizsgálat tárgyává nem tehetők. K. A fellebbezési bíróság az igazságügyi orvosi tanács véleményét elfogadva, azt állapította meg, hogy az alperes a kereseti váltók aláírásakor akaratának szabad elhatározásával nem birt. A felperes lényegében az általa indítványozott bizonyítások mellőzése miatt és azon az alapon támadja meg a fellebbezési bíróság döntését, hogy az igazságügyi orvosi tanács nem mondta meg, hogy milyen tényekből jutott az ítélet alapjául szolgáló véleményére. A felperes támadása azonban alaptalan. Egyfelől a véleményből megállapítható, hogy az orvosi tanács nemcsak, hogy közvetlenül megfigyelte :az alperest, hanem figyelembe vette a per összes körülményeit is, másfelől