Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Kereskedelmi jog. lagos) időszakok díjait, vagy díjrészleteit, a mindenkori esedékességekre való külön-külön írásbeli kötelezés hiányában is bírói uton érvényesítheti a társaság a biztosítottal szemben abban az esetben, ha a szerződő (t. i. a biztosított), az illető biztosítási év díjának egy részét már megfizette, vagyis a díjfizetést az illető biztosítási évre már megkezdette. Az alperes a fellebbezési bíróságnak ezt az ítéleti álláspontját, a tényállásból helytelenül levont jogi következtetés és anyagi jogszabálysértés címén támadta meg felülvizsgálati panasszal. A kir. Kúria az alperes felülvizsgálati panaszát alaposnak és a fellebbezési bíróság ifent kiemelt jogi álláspontját egész terjedelmében helyt nem állónak találta a következő okokból. A Pp. 534. §-a értelmében az ehelyütt való ítélkezésnél is irányadó tényállás szerint: a biztosított a folytatólagos időszaki díjaknak — mint amilyenékről itt is szó van — megfizetésére külön-külön írásbeli kötelezettséget nem vállalt, ennélfogva a szóbanlevő második biztosítási időszakra eső, tényleg még kifizetetlen díjnak, illetve díjrészleteknek bírói úton való érvényesítésére a biztosító alperes az 1927: X. t.-c. 9. §. értelmében jogosítva, nem volt. Igaz ugyan, hogy a perbeli kötvényre rávezetett általános biztosítási feltételeknek a társaság díjkövetelésének bírói érvényesítéséről szóló 5. §-a a fentebb már ismertetett rendelkezést tartalmazza; azonban ez a szerződéses kikötés, mint a fenti törvényes, kényszerítő rendelkezéssel ellentétes kikötés, joghatállyal nem bir; mert az egymással szerződő felek az egymás közötti jogviszonyukat illetően csakis olyan szerződéses kikötéseket tehetnek, amelyek törvényi rendelkezésekkel ellentétben nem állanak. Ebből folyóan a fellebbezési bíróságnak a szóbanlevő, elmulasztott, második évi díjrészleteknek a biztosító-alperes által való perelhetését illetőjogi álláspontja téves. (Ilyen értelemben döntött a kir. Kúria a jelenlegivel egyező perben P. VII. 334/1932. szám alatt hozott ítéletében is.) De még abban az esetben is, ha elfogadható volna a fellebbezési bíróságnak az a fentérintett álláspontja, hogy a biztosított részéről a második biztosítási időszakra eső díjrészletek egy részének kiegyenlítésére is felajánlott, de az alperes biztosító által el nem fogadott 200 P-t az alperes jogosulatlanul utasította vissza, akkor sem változtathátna ez a körülmény azon, hogy a biztosított a második biztosítási időszakra eső díjrészleteknek egy jelentős részével hátralékban maradt elhalálozásának bekövetkeztekor; mert a fellebbezési bíróságnak a nem kifogásolt F/l. alatt becsatolt alperesi kimutatás alapján tett, itt is irányadó ténymegállapítása szerint: a biztosított által összesen teljesített fizetések ennek a 200 P-nek is a hozzászámításával csak 603 P 20 f.-t tettek volna ki, ami pedig csak 1932. április haváig fedezte volna az addig esedékes havi díjrészleteket; már pedig nem vitás, hogy a biztosított ezeken a fizetéseken íelül az 1932. augusztus végével végződő második -biztosítási évre eső további díjrészletekre további fizetést nem teljesített és fel sem ajánlott. A helyzet tehát mindenképen és vitán felül az, hogy a biztosított az 1932. augusztus végével végződött biztosítási időszakra (évre) eső díjrészle*eknek egy igen jelentékeny részével hátralékban volt a második biztosítási