Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Életbiztosítási díj fizetése. 884. 645 1-éig az első biztosítási idaszakra járó díjra kell lefizetnie 185-77 dollárt, majd így folytatja: „augusztusban aztán ismét lehet gondod, mert esedékes lesz a folytatólagos (vagyis a szóban lévő második biztosítási időszakra eső) negyed fejőben 90 dollár 24 cent", amit a szembeállításra tekintettel helyesen nem lehet máskép érteni, minthogy a kötvény szerint 1929. augusztus 1-én esedékessé váló díjrészletet (90:24) dollárt a biztosítottnak csak augusztus folyamán (vagyis 1929. augusztus 31-éig) kell megfizetnie. Iratellenes ezek szerint a fellebbezési bíróságnak a S. általi halasztásengedés bizonyíttatlanságára vonatkozó ténymegállapítása. A halasztásnak az F/B. jelű saját levelében foglalt írásos kifejezésre juttatásával szemben ugyanis észszerűleg nem jöhet figyelembe ugyanazon S. Artúrnak ellenkező értelmű tanúvallomása. A Pp. 534. §-a értelmében tehát a m. kir. Kúria ezúttal azt állapítja meg tényül, hogy S. Artúr alperesi alkalmazott 1929, augusztus végéig terjedőleg halasztást engedett D. Nándor biztosított szerződő félnek a második biztosítási időszakra járó évi díjból a kötvény szerint 1929, augusztus 1-én esedékes díjrészletre. Az pedig, hogy S. ezen eljárásiát az alperes is magáévá tette, világosan megnyilvánult abban, hogy mikor D. Nándor St, Albert nevü megbízottja utján, 1929 augusztus 17-én jelentkezett az alperesnél biztosítási díjfizetés céljából, St. tanú vallomásából megállapíthatólag az alperes az első biztosítási időszakra eső (S. F/B. jelű levelében jelzett) 185-77 dollár díjrészletet felszámítva, azt anélkül vette fel, hogy bármiként kifejezésre juttatta volna, mintha az életbiztosítási szerződést a második biztosítási időszakra eső negyedévi díjrészlet 1929. augusztus 1-én való lefizetésének elmulasztása miatt már hatályát vesztettnek tekinti. A biztosító társaságnak ilyen magatartása ugyanis jóhiszeműen má.skép nem értelmezhető, minthogy a szóban levő második biztosítási időszak negyedévi díjrészletére vonatkozó fizetési halasztást joghatályosnak elismeri. Ilyen jóváhagyás mellett közömbös az a kérdés, vájjon S. Artúr alperesi alkalmazott jogköre kiterjedt-e arra, hogy folytatólagos biztosítási díj fizetésére halasztást engedélyezzen. A biztosított szerződő fél (D. Nándor) a fent tárgyalt halasztás folytán a halálakor (1929. augusztus 20-án) nem volt késedelemben az 1929. augusztus 1-én kezdődött második biztosítási időszak negyedévi díjrészletének fizetésével, emiatt tehát nem következett be az életbiztosítási szerződés hatályvesztése, az 1929. augusztus 1. előtti első biztosítási időszak díjából még hátralékos rész kiegyenlítésének elmaradása miatt pedig az életbiztosítási szerződést alperes az 1927: X. t.-c. 9. i§. harmadik bekezdése értelmében csak az 5. §. első bekezdésének megfelelő felhívással szüntethette volna meg, amit — nem vitásan — nem tett meg. Ilyképen a biztosított D. Nándor halálakor (1929. augusztus 20-án) az életbiztosítási szerződés az újított per eredménye szerint érvényben lévén, a keresetet elutasító kúriai alapperbeli végítélet megfelelő hatályon kívül helyezése mellett a biztosító alperest kötelezni kellett, hogy a kedvezményezett felperesnek ifizesse meg a kikötött biztosítási összeget (6000 U. S. A. dollárt), mégis levonva abból az 1929. augusztus 1-éig terjedő első biztosítási időszakból nem vitásan még hátralékos 400 dollárnyi díjrészt, továbbá