Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

638 Kereskedelmi jog. terjedtek és a sercegő üszök által való fertőzés jelenségeinek a kifejlődésére adhattak alkalmat. Ezek szerint a fellebbezési bíróság a bizonyítékok tüzetes mérlegelése és a meggyőződését előidéző okok felsorolása útján állapította meg azt, hogy néh. K. Károly testét véletlenül, az ő akaratától függetlenül, mechanikai erővel, kívülről érte oly sérülés, mely orvosilag biztosan felismerhető volt, s ezzel kapcsolatban a sebesülésből folyóan oly fertőzés állott be, mely halálát okozta. A bizonyítékok mérlegelésének ez az eredménye tehát a felülvizsgálat körébe nem vonható s nem nyújt alapot erre az a körülmény sem, hogy a fellebbezési bíróság nem a kihallgatott tanúk közvetlen észlelete, hanem a tanúvallomások és a szakértői vélemény adataiból vont következtetések útján állapította meg a sérülés keletkezésének okát és általában a perben döntő tényállást. A bíróság ugyanis a Pp. 270. és 273. §-a alapján valamely tényállítás valóságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának méltatása útján ítéli meg s mérlegelését nemcsak a bizonyítékok közvetlen tartalmára, hanem a bizonyításnak azokra az adataira is alapíthatja, melyek közvetve engednek következtetést valamely tényállítás valóságára vagy valótlanságára. Az irányadóul megmaradó tényállás szerint kétségtelen, hogy néh. K. Károly halála oly balesetből és az ezzel való oly okozati összefüggésben következett be, amely a 25. sorszámú előkészítő irathoz mellékelt biztosítási kötvény általános feltételeinek 1. §-ában nyert meghatározást s amelyért az alperesek a kártérítési kötelezettséget elvállalták. A fellebbezési bíróság tehát ennek megállapításával jogszabályt nem sértett s úgy a sérülés baleseti jellege, mint ennek az elhalálozással való okozati kapcsolata kétségtelen lévén, jogszabálysértés nélkül mellőzte az igazságügyi orvosi tanács véleményének a bizonyítás folytatásával való kikérését is. Alaptalan az alpereseknek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság a biztosítási kötvény általános feltételeinek 11. és 20. §-ában foglalt megállapodással szemben jogszabálysértéssel mondta ki, hogy a felperesnek a keresetből eredő igénye el nem veszett. (. , . Mint a fejben . . .) Az itt tárgyalt szerződéses kikötésnek tehát az alperesek részéről állított joghatálya nincs. A bejelentés elmulasztása magában véve a kár megtérítéséhez való jog megszűntét maga után a Kt. 503. §-ában foglalt jogszabály alapján sem vonhatja, s ekként a fellebbezési bíróság azzal, hogy a kártérítési igény elvesztét meg nem állapította és a bejelentés megtörténje kérdésében további bizonyítást sem rendelt el, jogszabályt nem sértett. Nem alapos az alpereseknek az a panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályok ellenére döntött akként, hogy a biztosított felet a baleset történte alkalmával, majd azt követően, sérülésének fertőtlenítése, illetve a gyógykezelés tekintetében nem terhelte oly vétkesség, mely a felperest megfosztja attól, hogy a balesetből folyóan kártérítési igényt támasszon. Köztapasztalat szerint ugyanis valamely fadarabból kiálló szálka által okozott sérülést rendszerint felszínesnek, jelentéktelennek, veszélytelennek szokás tekinteni, melynek gyógykezelésére orvosi kezelést nyomban igénybe nem vesznek, tehát a biztosított a fennforgó esetben is eltekinthetett ettől