Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Baleset közlése biztositásnál. 881. 637 881. Kt. 503. §. — Közlési kötelesség1 baleset bekövetkeztéről. — Abból, hogy a biztosított, illetve kedvezményezett a baleset megtörténtét a biztosítónak kellő időben be nem jelentette és emiatt nem volt lehetséges, hogy ez a baleset és a biztosított betegsége között való okozati összefüggés fennállásáról meggyőződjék és maga is közreműködjék, hogy súlyosabb következmények elháríttassanak, a biztosítottra, illetve kedvezményezettre egyéb jogszerű kötelezettség s illetve hátrány nem hárítható, mint az, hogy nemcsak a kárnak balesetből eredő voltát, hanem azt is bizonyítsa, hogy a következmények elhárítására minden megtörtént. Viszont azonban az a szerződési kikötés, hogy a bejelentés elmulasztása esetén a szerződésből eredő öszszes jogok elvesznek még akkor is, ha a biztosított mindazt a kötelezettséget, mely a biztosító kockázat viselésének ellenértéke, a maga részéről teljesítette, ellentétben áll azzal az elvvel, hogy a szerződésből eredő kötelmek elbírálásánál a feleknek egyenlő jogállást kell biztosítani, továbbá, hogy a biztosító annak az eseménynek bekövetkeztekor, mely ellen a biztosítás köttetett, ha jogszerűnek talált kifogást fel nem hoz, a kárt megtéríteni köteles. K. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletéből átvett indokok alapján azt a tényállást fogadta el valónak, hogy néh. K. Károly 1931. évi november hó 26-án a R.-fürdő gőzkamrájában egy padon hason feküdt, amikor valaki hideg vízzel véletlenül lefecskendezte. A hideg víztől megrázkódott és ekkor a fapadból egy szálka a mellébe fúródott. A fellebbezési bíróság, — bár közvetlen bizonyító adat arra, hogy a K. Károly mellébe hatolt szálkát valaki látta s eltávolította volna, nem volt, — ezt a tényállást mégis azon az alapon fogadta el bizonyítottnak, hogy nyomban a sérülés után az ott jelen levő O. Jenőhöz fordult azzal a kéréssel, hogy a szálkát távolítsa el, majd midőn ez nem tudott segíteni, a fürdőben alkalmazott szárítókat, utóbb pedig D. Istvánt kérte fel erre, aki a sérülés helyén egy tükarcolásihoz hasonló vékony horzsolást látott, a sebet jóddal bekente s felhívta K. Károly figyelmét arra i&, hogy az ügyeletes orvos is jelen van. Figyelembe vette ezek mellett a fellebbezési bíróság a tényállás megállapításánál azt is, hogy K. Károly a fürdő panaszkönyvébe is beírta a vele történt esetet, felhívta az igazgatóság figyelmét a fürdő elhanyagolt állapotára, otthon családtagjainak is hasonlóan adta elő a történteket, továbbá, hogy a kérdéses seb helyén daganat keletkezett és ezzel összefüggően állt elő az, hogy 4—5 nap múlva fájdalmakkal járó magas láz lépett fel, a daganatot dr. Sz. Henrik orvos műtéti úton megnyitotta, majd klinikai, később pedig szanatóriumi kezelésben részesítették, azonban az orvosi segítség eredményes nem volt és K. Károly 1932. február 11-én elhalt. Figyelembe vette végül a fellebbezési bíróság azt is, hogy a holttestet felboncoló orvosok véleménye szerint a felmerült bizonyító adatok alkalmasak annak feltevésére, hogy K. Károly bőrébe valóban egy faszálka fúródhatott és megállapíthatóvá teszik, hogy a mellkason kezdetben gyulladások léptek fel, melyek az alkalmazott műtéti beavatkozások ellenére folytatólagosan tova-