Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
636 Kereskedelmi jog. előzetesen megállapítandó 'körülménytől függ, hogy melyik az az időpont, amelyben a felperes kereseti követelése órvényesíthetővé lett; mert az elévülési idő innen számítandó. Az idevonatkozóan a bírói gyakorlatban kialakult és egyöntetűen követett jogszabály szerint: az ilyen követelés, mint amilyen a jelen perbeli felperesi követelés is, a biztosító társasággal etékintetben folytatott tárgyalások és alkudozások befejezte után válik esedékessé; a szóbanlevő igény elévülése tehát csak ekkor kezdődik. Ugyanilyen jogszabály az is, hogy : (. . . Mint a fejben III. a. . . .) Az nem vitás, hogy a felperes az általa befizetett, összege szerint nem vitás biztosítási díjak visszatérítésére irányuló kereseti követelésével már korábban is fellépett az alperessel szemben, hogy ez elsőízben pontosabban meghatározva, mikor történt — az a per adataiból ki nem tűnik, de ez nem is fontos körülmény, mert az alperes által csatolt 3. •/. alatti levélből kitűnően a felperes 1930. február 18-án is fellépett követelésével az alperessel szemben. Az ezen felperesi levélre 1930. február 20-án adott 3. •/. alatti válaszlevelében pedig az alperes, bár annak kijelentése mellett, hogy a felperes követelését teljesen jogosulatlannak tartja, levele további folyamán, alperes 'készségét fejezi ki oly irányban, hogy az ügy érdekében megfelelő megoldási ajánlatot bocsát a felperes rendelkezésére és felhívja a felperest arra, hogy az ügy érdemleges elintézése céljából keresse fel igazgatóját: K,-t, majd a két nappal később, 1930. február 22-én kelt, NB/1. alatt eredetiben csatolt levelében — amely válasz volt felperesnek előtte való napon írt levelére — azt írja alperes, hogy: K. igazgató fel fogja keresni a felperest abban a reményben, hogy sikerülni fog ezt az ügyet mindkét fél megelégedésére elintézni. Végül néhány napra ezután: 1930. február 28-án írt NB/2. alatt eredetiben csatolt levelében, a több ízben folytatott személyes megbeszélésükre való hivatkozással, és az 1924. február 24.-én kötött perbeli biztosítására vaió kifejezett utalással módozatot ajánl az alperes felperesnek arra vonatkozóan, hogy az általa erre a biztosítására befizetett 1232—13/ 100 dollár biztosítási díjnak egyrésze (782 dollár) mi módon volna egy, a felperes által kötendő új biztosítás első évi díjába betudandó, ami kétségtelenül a régi biztosításra a felperes áltál befizetett, említett összegű biztosítási díj egy részének megtérítésével egyértelmű ajánlatnak minősül. Ennek a levelezésnek nem vitás tartalmából kivehetően kétségtelenül megállapítható az, hogy az alperes a felperessel kereseti követelését illetően egészen az utóbb említett levél megírásának időpontjáig tárgyalásokat folytatott, vele alkudozásban volt, abból a nem vitás körülményből pedig, hogy a felperes az alperesnek az ezen NB/2. alatti levelében tett ajánlatát el nem fogadta és abból, hogy a perben nincs semminemű adat abban a tekintetben, mintha a felek ezt a levelet követő időben is még tárgyalásokban iettek volna egymással — az állapítható meg, hogy a felek közötti tárgyalások és alkudozások csak 1930. február 28-án szakadtak meg. Minthogy pedig ettől az időponttól számítva a keresetindításig (1931. január 23.) a keresk. törv. 487. §-ában megszabott egy évi határidő el nem telt, alapos a felperesnek azt vitató felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróságnak őt kereseti követelésével elévülés okából elutasító ítéleti döntése jogszabályt sért. (1934. ápr. 5. — P. VII. 154/1933.)
