Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Vasút felelőssége. 873. 629 Még kevésbé vitatható az alperesnek a berakás ellenőrzése körüli mulasztása, ebben az esetben, amikor a berakást nem vitásan egy budapesti szállítmányozó, tehát szakértő feladó végezte, akinek a rakminta méreteiről és a feladó állomásnak idevonatkozó berendezéséről szakismereténél fogva tudnia kellett. Nem mentesíti a feladót a helytelen berakás következményei alól a vasúti üzletszabályzat 71. §-ánál III. alatt közölt végrehajtási határozmá.iy sem, mert e határozmány a vasútnak ellenőrzési és visszautasítási jogot ad ugyan, de a visszautasítás elmaradásából nem következik, hogy a helytelen berakás következményeiből eredő kárért való felelősséget a vasút magára vállalta és ezáltal az üzletszabályzat irányadó rendelkezéseit megváltoztatja. (1934. máj. 9. — P. IV. 342/1934.) V. ö. Gr. XXII. 1118. A vasúti utasítások jelentőségére 1. Gr. XXLI. 980. A feladó kötelességeire v. ö. Gr. XXIII. 982. 873. Szénkéneg fuvarozása. — A szénkéneget tartalmazó vasúti kocsi sorozása. — Mozdonynak oltó készülékkel felszerelése. — A vasút részéről vétkesség megállapításának előfeltételei. K. 1. Az a vasúti kocsi, amelyben a felperes által feladott szénkénegárú volt, mint ötödik teherkocsi volt a vonatszerelvénybe besorozva. Ebből következik, hogy a kocsi besorozása megfelelt a vasúti forgalomutasítás felperes felhívta annak a rendelkezésének, amely szerint a tűzveszélyes tárgyakkal rakott nyitott kocsit — amilyenről az adott esetben szó van, — úgy kell a vonatba besorozni, hogy a mozdony és az ilyen tárgyakkal rakott kocsi között legalább négy kocsi legyen. Ehhez képest nem lehet szó arról, hogy ennek az előírt belső kezelési szabálynak be nem tartása: ekként az alperes vétkes gondatlansága idézte volna elő azt, hogy az irányadó tényállás szerint a mozdony kéményéből hulló szikrától a hordóból a kocsi padlójára kiszivárgott szénkéneg meggyulladt. 2. A fellebbezési bíróság az ítéletében felhozottak, a Pp. 534. §-ának korlátai közt meg nem támadhatóan állapította meg tényül, hogy a szénkéneggel telt hordók a tűz következtében felrobbantak. Ezzel szemben a felperes által vitatott az a körülmény, hogy a szénkéneg nem robbanó áru, valamint az a tény, hogy a V. Ü. Sz„ C) melléklete nem a robbanékony, hanem a gyúlékony folyadékok közé sorozza, semmikép sem változtat azon, hogy a tűz észrevétele után a hordók ledobásának -megkísérlése az égő kocsiról életveszélyes lett volna, mert a kocsit megközelítő vasúti személyzet ki volt volna téve annak, hogy közben a szénkénegnek a hő által fejlesztett gáznyomása a hordókat szétveti, ami azután mintegy negyedóra múlva fokozatosan be is következett. Ekként a vasútat nem terheli vétkesség amiatt, hogy a vasúti személyzet a felperesi áru mentésének ezt a módját meg nem kísérelte. 3. Ámde a felperes azt is vitatja, hogy a gőzmozdonynak oltókészülékkel szabályszerű felszerelése esetén a tűz a vasúti személyzet által eloltható -és a felperes áruja megmenthető lett volna. Ezt a kérdést a fellebbezési bíróság vizsgálat tárgyává nem tette.