Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

628 Kereskedelmi jog. kezes nélkül is átütést idézett elő, ennek folytán az átizzott vasalkatrészek. a bútorkocsit és tartalmát lángralobbantották. A felperes tehát azt tartozott volna igazolni, hogy a tüzet okozó rövidzárlat az alperesnek vagy közegeinek vétkességéből következett be. E résziben a felperes csupán arra utalt, hogy az alperes tűzvizsgálatí jegyzőkönyvének megállapítása szerint a villamosvezetéket tartó támasztó, kar lesülyedésének és így az alperes mulasztásának volt a következménye az, hogy a 480 cm. magasságban vezetett villamosvezeték a vasúti vonal felett 471-5 cm-re belógott. Ez a tény azonban az alperes vétkességét és ebből folyó kártérítésifelelősségét meg nem állapítja. A felperes ugyanis nem tette vitássá az alperesnek azt az előadását és a tűzvizsgálatí jegyzőkönyvnek azt a megállapítását, hogy a vasúti kocsi megengedett rakmagassága 465 cm. volt. A felperes nem tette vitássá az alperesnek azt az előadását sem, hogy a villamosvezeték átütésének legnagyobb távolsága 2-5 cm. volt. Ezekből okszerűen arra kell következtetni, hogy a villamosvezeték érintését vagy átütését a vasúti kocsi rakománynak a megengedett 465 cm.-nél nagyobb magassága idézte élő, vagyis a kárt kizárólag annak vétkessége okozta, aki a bútorkocsi berakását végezte. Támogatja ennek a következtetésnek helyességét a tűzvizsgálatí jegyzőkönyvnek az a megállapítása, hogy az akkor a helyszínén foganatosított vizsgálatnál a bútorkocsi váza a villamosvezetéket valóban érintette és 1*5 méter hosszban mintegy 2—3 cm.-nyire felnyomta. Azt a felperes is beismerte (30. sorsz. 6. old.), hogy a berakás a felperes jogelődjének, a feladónak volt kötelessége és a berakást tényleg a feladó végezte. Ha pedig az áru berakása a feladó kötelessége, a V. Ü. Sz, 71, §. (2.) pontja értelmében is a feladónak különösen figyelnie kell arra, hogy a rakomány a nyitott kocsiban a megengedett magassági, szélességi és hosszúsági mértéket (rakodási szelvényt) túl ne haladja; mert a feladó, vagy ennek munkásai által végzett helytelen rakodás következtében fuvarozás közben előálló minden kárért a feladó felélős, (A. N. E. 28. cikk 1. §-a és c) pont, V. Ü. Sz. 71. §. (9.) pont és 98. §. (3.) pont.) Az alperes vétkessége tekintetében sikertelenül hivatkozik a felperes az áruszállítási 21. sz. utasításra. Ugyanis (...mint a fejben II. a....) (21. sz. utasítás „Törvénye© alapok" I. 3. (1.), (2.), P. H. T. 666. sz. határozat) és azt, hogy a feladó által végzett berakás helyességének ellenőrzése a vasútnak a rendes fuvarozó gondosságával járó kötelessége volna, ez az utasítás nem is igazolja, mert a felperes által idézett 25, cikk 4. pontjában megjelölt intézkedéseket a vasút ez utasítás értelmében csak akkor foganatosítja, ,,ha az állapíttatik meg", hogy a rakomány a rakminta méretét meghaladja, ebben az esetben pedig ily megállapítás nem történt, (,,. Mint a fejben III, a. .,,) Ebből folyóan a vasút a fuvarozási szerződés alapján nincsen arra kötelezve, hogy a feladó berakási kötelessége körébe tartozó tennivalók elvégzésére és megtételére a feladót figyelmeztesse vagy ellenőrizze. (Kúria P. IV. 5426/1926.) \