Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

622 Kereskedelmi jog. építésének tényleges megkezdésétől számított 14 napon belül, a második és a harmadik részét pedig az okiratban szintén meghatározott időben fogják a felperesek az alpereseknek megfizetni. Nem vitás, hogy az alperesek 1914. július hó 3-án értesítették a felpereseket a drótkötélpálya építéséneik megkezdéséről és kérték az első részlet fejében járó 116.660 K kiegyenlítését (10. 70; 1914. évi július hó 14. napján a 10/a. alatti okiratban az alperesek a fenti összeg átvételét elismerték. Nem vitás, hogy a 31. 7. a. és A. 7. a. okiratokban tárgyalt selyp— bujáki helyiérdekű vasútat és a kiskér—buijáki drótkötélpályát az alperesek meg nem építették és az sem vitás, hogy a felperesek az 1923. évben K'.skértől Mohara állomásig bányavasútat építettek, amely a 31. 7- a. és A. •/. a.-ban kötelezett drótkötélpálya által lebonyolítani tervezett szállítást végzi, Az alperesek kezéhez lefizetett 116.660 K visszatérítésére irányuló keresettel szemben az alperesek azzal védekeznek, hogy a 31. 7- a. szerződések hatálya meg nem szűnt; de ha megszűnt volna, sem követelhetik vissza a felperesek a kereseti összeget, mert a 31. 7. a. szerződés kikötésénél és a felmerült kiadásaiknál fogva azt az alperesek visszafizetni nem tartoznak. II. A peresfelek a 31, 7. és A. 7- a, szerződéseket a háború kitörése előtt kötötték meg. Erre *való tekintettel maguk az alperesek még 1914. július hó 28-án arról értesítették a felpereseket, hogy a bekövetkezett mozgósítás — „mint vis major eset" — folytán a vasút és a drótkötélpálya építési munkálatai „megakadtak". (11. 7-) Ugyanebben a levelükben az alperesek kilátásba helyezik ugyan, hogy mihelyt a rendes viszonyok ismét visszatérnek, mindent el fognak követni a munkálatok folytatására és a 13. •]., 13/a., 16. •/•'« 33. 7. alattiak arra mutatnak, hogy a vasút és a kötélpálya felépítésének lehetőségét a peres felek még az 1917. évben sem ejtették el, — ámde az alperesek a tervezett vasút és kötélpálya megépítését az 1917. évet követő években sem foganatosították; az ebben az időben, — főként az 1919. év végén — bekövetkezatt mélyreható politikai és gazdasági változások pedig a kötelemszerű szerződésteljesítés eddig is megakadt lehetőségének oly természetű akadályai lettek, amelyek elmúlását egyhamar várni már nem lehetett. Ebből folyóan az 1919. év végével már nyilvánvalóan eldőlt, hogy az a szolgáltatás, amelyre az alperesek kötelesek voltak, — olyan okokból, amelyért a peresíelek egyike sem felelős — tartósan lehetetlenné vált, tehát a kötelem megszűnt arra való tekintet nélkül, hogy az előmunkálati engedélyek érvényét az alperesek a m, kir. kereskedelemügyi minisztérium által még az 1923., 1924. éveikben is meghosszabbíttatták. (17. 7-) III. Ezek után arra a kérdésre nézve, hogy az ekként megszűnt szerződésre felvett kereseti összeget az alperesek tartoznak-e és mennyiben tartoznak a felpereseknek visszafizetni, — a felek jogviszonyát szabályozó 31. 7. és A. 7- alatti szerződések tartalma elsősorban irányadó. A 31. 7. alatti szerződés 14. pontja akként rendelkezik, hogy a felperesek által leifizetendő 350.000 K úgy tekintendő, mint az alperesek financirozásának megkönnyítése céljából nyújtott összeg, amelyért az alperesek csupán 140.000 K értékű törzsrészvényt és 25.000 K vételár lefizetése ellenében 50.000 K névértékű elsőbbségi kötvényt tartoznak kiszolgáltatni; vagyis