Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Vasúti jog. 869. H21Vasúti jog. Vasúti árufuvarozás. (Kt. 422—433. §.) 869. Vasútépítés, — A háború előtt kötött szerződés esetében a teljesítés lehetetlenné válásának időpontja. — Átértékelés a lehetetlenné válás folytán támasztható követelésre. K. I. Az 1914. évi január hó 15. napján kelt nem vitás 31. •/. alatti okirat tartalma szerint az alperesek arra kötelezték magúikat, hogy a M. kir. Államvasutak Selyp állomásától Bujákig szabványos nyomtávú gőzüzemű, a MÁV által üzemben tartandó helyiérdekű vasútat és a vasút tartozékaként Kiskérről Buják állomásig drótkötélpályát fognak megépíteni; a felperesek viszont garantált mennyiségű elszállítandó szénnek meghatározott fuvardíj mellett leendő feladására, a vasút és drótkötélpálya építéséhez szükséges — tulajdonukban lévő — földterületeknek díjtalan átengedésére, a selyp— bujáki helyiérdekű vasút törzsrészvényeiből 180.000 K névértékű törzsrészvénynek készpénz ellenében való átvételére és e „törzsrészvény hozzájáruláson felül további 350.000 K készpénzhozzájárulás" fizetésére kötelezték magukat és kijelentették, hogy miután az alperesek közölték, hogy a várható törzsrészvénymennyiségből csupán 140.000 K törzsrészvény fog az alperesek rendelkezésére állani, kifejezetten lemondanak a felperesek arról, hogy az alperesek ezért a 350.000 K felperesi hozzájárulásért teljes összegben törzsrészvényeket bocsássanak a felperesek rendelkezésére, de kötelesek lesznek az alperesek a nekik fennmaradó 140.000 K törzsrészvényt a felperesek rendelkezésére bocsátani, a 350.000 K-ás felperesi hozzájárulás pedig vigy tekintendő, mint az alperesek financirozásának megkönnyítése céljából nyújtandó összeg, amelyért az alperesek csupán a 140.000 K értékű törzsrészvényeket fogják nyújtani. Az alperesek kötelezettséget vállaltak végül az iránt, hogy úgy a drótkötélpályát, mint a helyiérdekű vasútat megvalósítani fogják, nehogy az az eset következzék be, hogy a drótkötélpályát létesítik és a helyiérdekű vasútat nem, vagy pedig a helyiérdekű vasútat létesítik és a drótkötélpályát meg nem építik. Nem vitás, hogy a drótkötélpályának a helyiérdekű vasút tartozékaként való kiépítéséhez a kormányhatósági engedély megszerezhető nem lévén (6. •/•) a felek 1914. május hó 8-án az A. 7. alatti pótmegállapodást kötötték, amelyben a 31. •/« alatti okiratban a drótkötélpálya „kiépítésére és üzemben tartására vonatkozó határozmányokat" hatályon kívül helyezték és azt ebben a pótmegállapodásban akként szabályozták, hogy az alperesek által elkészítendő drótkötélpálya, annak elkészülte után, véglegesen a felperesek tulajdonába megy át, de a kötélpálya üzeme és fenntartása is< a felpereseket terheli; mindazok a határozmányok azonban, amelyek a drótkötélpálya „építésével és üzemben tartásával nem kapcsolatosak", a 31. •/. alatti kötlevél megállapításai szerint változatlanul fennmaradnak, kivéve azokat, amelyek az A. 7. alatti kötlevélben külön szabályozást nyernek. Az A. 7. alatti okiratban tudomásul vették a felperesek, hogy az alperes a drótkötélpálya megépítését a selyp—bujáki vasút megkezdése előtt és attól függetlenül óhajtják eszközölni és ehhez képest egyetemleges kötelezettséget vállaltak a felperesek arra, hogy a 31. 7- alatti okirat 14. pontjában általuk megfizetni kötelezett 350.000 K készpénzhozzájárulást olymódon fogják folyósítani, hogy ennek az összegnek egyharmadrészét a drótkötélpálya