Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

620 Kereskedelmi jog. kereseti követelést vele szemben ebből az okból is elévültnek kellene tekinteni. Ugyanis az eljárás szünetelése a felek mulasztása vagy megállapodása következtében áll be. Ámde ezúttal egyik eset sem forog fenn. A bíróság a II. r. alperest <a kereseti példány kapcsán a tárgyalásra megidézte, de az idézést részére csak a tárgyalási határnap után kézbesítették és így a tárgyaláson meg nem jelenhetett, ekkép vele szemben az eljárás szünetelése szabályszerű megidéztetése hiányában utóbb sem következett be. 2. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának rendelkezéséhez képest a szabályszerűen alapul vett tényekből helyesen következtetett arra, hogy II. r. alperes megbízója utasításának megfelelően a rendes kereskedő gondosságával járt el a szállítmányozásnál, amidőn az F/3, jelű fuvarlevél szerint Mohácson címére Bohumin (Oderberg) állomásra vasúti kocsiban ömlesztve feladott almaküldeményt megérkezte után átrakás nélkül nyomban feladta az F/2, jelű fuvarlevéllel Koppenhágába. A vasúti kocsi belső tartalma megvizsgálásának és tényálladéki jegyzőkönyv felvétele szorgalmazásának mellőzésével a II. r. alperes nem járt ei gondatlanul, annak ellenére, hogy a címére érkezett és általa új fuvarlevéllel továbbított kocsirakományt a II. r. alperes által átvettnek kell tekinteni, mert nyilvánvaló, hogy abból a körülményből, hogy az F/3, jelű fuvarlevélben fel van tüntetve, hogy az árut Budapest-Ferencváros állomáson más vasúti kocsiba rakták át, továbbá abból, hogy a fuvarlevél azt is feltünteti, hogy a vasúti kocsiban 5 darab deszkarács volt elhelyezve, a II. r. alperes nem tudhatta, hogy a vasúti kocsiban többféle fajtájú alma van, hogy az egyes fajták elkülönítésére alkalmazták a deszkarácsokat és hogy az almaáru a? átrakásnál összekeveredett és megsérült. Hiszen a vasúti kocsiban közbenső deszkarácsok alkalmazása az áruszállítás közben érő rázkódás csökkentésére is alkalmas, másrészt az átrakásnak nem szükségszerű következménve az áru összekeverése és megsérülése. Nem kelthetett a II. r. alperesben aggályt az, hogy Oderbergben a mázsálás eredményéhez képest 384 kg súlyhiány volt az áruban, mert az árunak Koppenhágába érkezése után foganatosított bírói szakértői szemle során meghallgatott szakértőknek a F/B. •/. jelű okirat szerint előterjesztett véleménye értelmében az árunál észlelt súlyhiány, amely Koppenhágáig 604 kg-re emelkedett, megfelel annak a rendszerinti fogyatéknak, amely a gyümölcsszállítással jár. Ilyen körülmények közt, ha a II. r. alperes a gyorsan romló árut tartalmazó vasúti kocsi továbbításával késedelmeskedett volna avégből, hogy a szállított gyümölcs állapotát tüzetesen megvizsgálja és tényálladéki jegyzőkönyvet vétessen fel, II. r. alperesnek ilyetén eljárása ellenkezett volna a megbízójától kapott azzal az utasítással, hogy a kocsirakományt megérkezése után mint transitó árut haladéktalanul adja fel a megadott rendeltetési állomásra. A II. r. alperesnek a bohumini vasúti kezelőhívatalhoz intézett Fe/2. jelű levele nem mutat arra, hogy a II. r. alperes gyaníthatta a küldemény állapotát és a netalán fennforgó kárt. Ennek a levélnek világos tartalma szerint a II. r. alperes utólag megbízója kívánságára törekedett tisztázni, hogy Budapest-Ferencváros állomáson vettek-e fel a küldemény átrakásáról jegyzőkönyvet. A felperes ellenkező érvelése téves. (1934. febr. 7. — P. IV. 104/1933.)