Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

596 Kereskedelmi jog. Az engedményező és az engedményes ily tárgyú megállapodása hiáiy.'ban a követelés átruházásáról szólani nem lehet. De utalványozási jogügylet sem állapítható meg. (. . . Mint a fejben La... .) A felperes jogelőde által a Gőzmalom R. T. részére kiállított, kiadott és az alperes által elfogadói nyilatkozattal ellátott utalványi okirat a jelen esetben nincsen. Igaz, hogy (. . . minit a fejben II. a. . . .) Ebben az esetben az előrebocsátott tényállásból az tűnik ki, hogy a felek szándéka nem az utalvány jogi következményeire, a pénz átvéiteii és fizetési felhatalmazásra, az alperes szabad elhatározására bízott utalvány — elfogadási kötelezettségvállalásra irányult, hanem a felperes jogelőde és az alperes fiókjának vezetője R. Miklós között kötött megállapodásnak R Miklós vallomása szerinti kizárólagos célja az volt, hogy a felperes jogelődjének folyószámlabetétje, — a szerb megszállás akkori pénzviszonyai között, — a legbiztosabban elhelyeztessék. Akkor tehát, amidőn R. Miklós arra vállalkozott, hogy az alperes folyószámlabetétjét Budapestre átutalja, a felek nyilvánvalóan nem az utalványnak felhatalmazást jelentő tartalmit és annak elfogadása esetén való visszavonhatatlanságát kívánták, hansm arra szerződtek, hogy az alperes a felperes jogelődje ügyének gondozását ennek érdekében és akaratához képest, tehát az utasítás feltétlen visszavonhatóságának értelmében vállalja magára. A felperes jogelőde egyoldalú érdekét szolgáló ez az ügylet nem jogot, hanem kötelezettséget rótt az alperesre abban a tekintetben, hogy a reá bízott ügyet — az átutalást, — felperes jogelődének érdekében és annak akaratához képest lássa el, R. Miklósnak a felperes jogelődével kötött szóbeli megegyezése eszerint nem a Gőzmalom R. T. részére kiállított utalvány elfogadása, hanem megbízás teljesítésére szóló utasítás elvállalása volt; amelyet tehát annak teljesítése előtt a felperes jogelőde a C ./• alatti levelével jogszerűen visszavonhatott. E visszavonás folytán a 7 -/• alatti megbízás hatályát vesztvén, a felperes kereshetőségi jogára és a 7 •/. alatti fizetési módozatok közötti választásra vonatkozó alperesi felülvizsgálati támadások sikerre nem vezethettek. II. Azt az alperes felülvizsgálati kérelmében is beismeri, hogy a felperes jogelődének az alperes fiókjánál folyószámlára teljesített befizetései régi osztrák-magyar koronában történtek. Azt állítja azonban, hogy az ítélet tárgyául szolgáló 1919. évi január hó 15-ét követő Időben eszközölt felperesi befizetések a jugoszláv hatóságok lebélyegzésével el nem látott koronabankjegyekkel történtek; ebből az okból ezek dinárra be sem cseréltettek és így dinárban a felperesnek meg sem ítélhetők. Másfelől azt vitatja az alperes, hogy a felperes jogelődének folyószámlabetétje visszafizetésére nézve Budapest lévén az alperes teljesítési helye, az alperes kötelezettségére a hazai jogszabályok és ezek között a folyószámiakövetelések egyenlegének átértékelését kizáró 1928. évi XII. t.-c. 4. §. 2. pontja alkalmazandó. Az alperesnek ezek a felülvizsgálati panaszai is alaptalanok. A fellebbezési bíróság kellően (Pp. 270. §.) megindokolta azt a tény-