Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Utalvány. 848. 597 megállapítását, hogy az alperes cég nagykikindai fiókintézetéhez 1919. január hó 15,-e után eszközölt befizetések a szerbek által lebélyegzett bankjegyekben történtek. Ennél a ténymegállapításnál a m. kír. Kúria sem iratellenességet, sem okszerűtlen következtetésit, vagy jogszabálysértést nem észlelt. Ez a tényállás tehát irányadó annál inkább, mert annak helyességét sem a lebélyegzés időtartamának 1919. január hó 20-áig (4. NB ./•), helyesen 1919. január hó 31-éig (20. sorsz. X ./•) történt meghosszabbítása, sem az 1919. január hó 18-án kelt felperesi levélnek (41. sorsz.) következő szövege: „A befolyó pénzeket ott helyezzük el, amely alkalommal a lebélyegzés is megtörténhetik", sem a 10—42 ./• alatti pénztári íveknek az a tartalma, amely szerint meg nem jelölt eredetű lebélyegzetten osztrák-magyar koronák után az alperes nagykikindai fiókja még 1919. április hó 2-án is bélyegzési jutalékot számolt el: meg nem cáfolja. De ha való volna is az, hogy a felperes jogelőde 1919. évi január hó 15.-e után is lebélyegzetlen osztrák-magyar koronákat fizetett be, ennek a ténynek e perben nincsen jogi jelentősége. Mert úgy az alperes 10—42-/. alatti pénztári iveivel, mint R. Miklós tanú vallomásával, sőt az alperes beismerésével is igazolva van, hogy habár az alperes n.-i fiókja lebélyegzetten osztrák-magyar bankjegyeket a hivatalos lebélyegzési határidő lejárta után is elfogadott, ezért lebélyegzési jutalékot számított fel ós ennek ellenében a lebélyegzés utólagos foganatosításáról az alperes bankfiókja maga gondoskodott. Ennek a lebélyegzésnek magára vállalása által az alperes olyannak tekintendő, mint aki a lebélyegzetten osztrák-magyar koronákat a lebélyegzett osztrák-magyar koronákkal egyenértékűnek és azonosnak fogadta el; áll ez annál inkább, mert azt, hogy a magára vállalt lebélyegzést teljesítenie lehetetlenné vált, erről a felperes jogelődét annak idején értesítette és az átvett lebélyegzetten bankjegyeket a felperesnek rendelkezésére bocsátotta volna, — az alperes nem is állítja. Következőleg a lebélyegzetlenül ekként átvett osztrák-magyar korona bankjegyek értékének a visszafizetésére nézve az alperes ugyanazzal a felelősséggel tartozik, mint a jugoszláv lebélyegzéssel átvett osztrák-magyar koronákra. A Magyarország és Szerb-Horvát és Slovén Királyság között létrejött, a 950/1930. M. E. rendelettel közölt Egyezmény III. fej. 12. cikkének rendelkezése szerint azok a régi osztrák-magyar koronában keletkezett követelések, amelyek nem esnek az Egyezmény I. fej. hatálya alá, vagyis azok a régi osztrák-magyar koronára szóló tartozások és követelések, amelyek 1919. január hó 15. napja után keletkeztek — a közönséges magánjog, tehát ezzel kapcsolatban a nemzetközi magánjog figyelembevételével rendezendők. Ide vonatkozóan a jellen esetben az idézett Egyezmény kifejezetten akként rendelkezik, hogy ha valamely a Szerződő Felek egyikének területén székhellyel bíró jogi személynek (kereskedelmi vállalatnak) a másik Szerződő Fél területén fiókja van, a fióknak az illető állam területén lakó személyekkel szemben a régi koronában fennálló tartozásai és követelései ezen állam közönséges jogának a hatálya alá esnek, még pedig ugyanolyan fel-