Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Utalvány. 848. £95 betétként kezelte és annak terhére az idézett okiratokban megjelölt kifizetéseket és átutalásokat teljesítette. Az alperes n.-i fiókintézete volt vezetőjének R. M.-nak tanúvallomása igazolja, hogy az 1919. május hó 31-ét megelőző időben, amidőn felperes jogelőde szóvá tette előtte azt, hogyan lehetne legbiztosabban elhelyezni a felperesi malomnak az alperesi fióknál lévő folyószámla betétjét, — abban állapodtak meg, miszerint a folyószámla betétet R. Miklós az alperesi cég szegedi központja útján átutaltatja a Hitelbankhoz Budapestre, a Gőzmalom r. t. részére, amely cég a felperes jogelődének anyaintézete volt; erre az átutalásra R, Miklós írásbeli utasítást kért. Nem vitás, hogy ezután a felperes jogelőde, az alpereshez Sz.-re, 1919. május 31-én a 7 •/< alatt másolatban, 15. sorszám alatt eredetben bemutatott következő tartalmú levelet intézte: „Felkérjük, hogy folyószámlakövetelésünket a felszaporodott kamatokkal együtt a Hitelbanknál Budapesten szíveskedjék a Gőzmalmi R, T.nak Budapesten olyan pénznemben rendelkezésére bocsátani, amelyben ezen •befizetéseink annak idején nagykikindai fiókunknál eszközöltettek." „Jó osztrák-magyar bank kibocsátású akár lebélyegzett, akár lebélyegzetten koronában." R. Miklós tanúvallomása igazolja azt is, hogy ezt a levelet átvette és -a levél alapján, — miután nem volt joga ilyen nagy összeg átutalása iránt 3. saját hatáskörében intézkedni, — a sz-i központhoz írt át aziránt, hogy az átutalást foganatosítsák. Azt nem tudja a tanú, hogy az alperes sz.-i központja a tanúnak ezt a levelét megkapta-e, de a későbbi levelezésekből azt következteti, hogy levele elkallódott. Nem vitás, hogy — habár az átutalás foganatosítását a Gőzmalom R. T. az alperes sz.-i központjánál az 1919. évi szeptember hó 27-én és 1919. évi október hó 7-én kelt 8., 9. ./• alatti levelével ismételten megsürgette, — az átutalás meig nem történt; mire a felperes jogelőde az alperes sz.-i központjához intézett és az alperes részéről kézhez vett (38. sorsz.) 1919. október 15-i C ./• alatti (37. sorsz.) levelében közölte az alperessel, hogy az átutalásra tovább nem reflektál, hanem az összeg az alperes n.-i fiókjánál tovább is a felperes jogelőde rendelkezésére tartandó. I. Ily tényállás mellett az alperes perbeli álláspontja és felülvizsgálati panasza elsősorban az, hogy a felperest a kereseti követelés meg nem illeti, mert azt a 7-/. alatti 1919. május 31-i levéllel a Gőzmalom R.-T.-ra átruházta, mindenesetre utalványozta és ezt az utalványt az alperes elfogadta, az alperes által elfogadott utalványt pedig a felperes jogelőde jogszerűen többé vissza nem vonhatta. Ez az alperesi felülvizsgálati panasz alaptalan. A hitelező ©gyes kivételektől eltekintve — jogosítva van ugyan követelését szerződéssel másra átruházni, — engedményezni; azonban sem az Idézett levél tartalmában, sem R. Miklósnak vallomásában nincsen semmi adat arra nézve, hogy akár a felperes jogelőde, akár a Gőzmalom R. T. kijelentették volna, miszerint egymással oly szerződést kötöttek, hogy az alperes elleni követelést a felperes jogelőde átruházta, aminek következtében ennek a követelésnek többé nem a felperes jogelőde, hanem a Gőzmalom R. T. az alanya. 38*