Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Folyószámla. 848. 593 bították 8 ennek keresztülvitele a már említett módon mindannyiszor a folyószámlán történt. A folyószámla állása aztán a számlának 1929. évi OKtóber 1-én történt lezárása alkalmával az, hogy egy 1929. április 16-án lejár; 14.000 P-röl, Í929. április 16-án lejárt 19.000 P-ről, 1929. március 25-én lejárt 4800 P-rö!, 1929. március 11. napján lejárt 4000 P-ről, 1929. március 5-én lejárt 9000 P-ről szóló váltó rendezetlen maradt. Ezekből látható, hogy bár a felperes e váltók ellenében mindannyiszor külön-külön önálló hitelt folyósított az adósnak, mégis az ügylet lebonyolítását a folyószámlán kezelt üzleti összeköttetés keretébe és annak egyik láncszeme gyanánt állította be. Ekként itt is irányadó az a jogszabály, hogy a folyószámla hitelezője annak egyes tételeit külön-külön nem követelheti, hanem csak a folyószámla viszony lezárása mellett mutatkozó egyenleg érvényesítésére jogosult. Alapos tehát az alperesek panasza annyiban, hogy jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperesnek az itt tárgyalt váltókon és folyószámlán alapuló követeléseit egymástól függetleneknek s a váltókon alapuló követeléseket olyanoknak tekintette, melyek a folyószámlából kiszakítva is érvényesíthetők. Viszont azonban nem helytálló az alpereseknek az a panasza, hogy mivel a váltókövetelések a folyószámlában benfoglaltatnak, ennek 1929. évi október 1. napjától kiszámított végső egyenlege szerint pedig terhükre a kereseti követelésnek megfelelő kötelezettség nem mutatkozik, a fellebbezési bíróság marasztaló ítélete jogszabályt sért. (. . . Mint a fejben La... .) Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy JZ alperesek kötelezettségét a kereset alapjául szolgáló váltókból folyóan fennállónak tekintette. Nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az az eljárása sem, hogy a folyószámla egyenlegének vizsgálatánál nem vette figyelembe, hogy annak tételei között a felperesnek oly váltókra alapított követelései is vannak, amelyekkel már bírói ítélettel jogerősen elutasíttatott. Kétségtelen ugyanis, hogy mivel a felek egyező előadása szerint az elutasítás pusztán a szóban forgó váltók lényeges kellékeinek hiánya miatt következett be, nem hagyható figyelmen kívül a felperesnek az az állítása, hogy őt a váltók alapjául szolgáló ügyletből köztörvényi alapon is követelés illeti, amely követelését a folyószámlán az adós terhére kitüntethette, illetve kiegyenlítését javára Írhatta. Ily követelés fennállásának kizárt voltát pedig az alperesek, kiket a most elbírálás alatt álló per alapjául szolgáló váltóval szemben a bizonyítás kötelezettsége terhel, nem bizonyították. A folyószámlái viszony tartama alatt adott csekkfüzetek, postai befizetési lapok, váltóürlapok, okmánybélyegek költségei, értesítési díjak, valamint a bizományi áruk elszállítása által és a folyószámla vezetésével felmerült költségek tekintetében a fellebbezési bíróság a szakértő véleményének elfogadása mellett helyes indokolással állapította meg, hogy ezek a fennálló szokás szerint, mint egyébként is a kölcsön igénybevétele körül felmerült költségek, az adósok terhére esnek, továbbá, hogy az alperesek javára eszközölt jóváírások is a szokásos időben történtek és alaptalan az alpereseknek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett Döntvénytár 1934. 38