Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

48 Közigazgatási jog. jogelvonásnak, mert az ítéletben a hivatalvesztés és a politikai jogok gya­korlásának (felfüggesztése ki nem mondatott. II. Az 1922: XII. t.-c. 70. §-a értelmében engedélyhez kötött iparra (aminő a felhívott törvény 14. §. (1.) bekezdésének 6. pontja értelmében a kéményseprő-ipar is) szóló iparűzési jogot „szabályszerű eljárás alapján, határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni, ha az iparos ismételt marasztalás és írásbeli megintés után oly cselekményt követ el, amely meg­bízhatóságát kétségessé teszi, vagy ha bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerős ítélettel elítél­ték." A törvény idézett szövegének okszerű értelme az, hogy az iparűzési jog elvonásának két különálló okcsoport valamelyikének fennforgása esetében lehet helye. Az egyik: a szubjektív mérlegelést igénylő „megbízhatóság" hiánya, illetve kétségessé válása, — a másik: tárgyi természetű, tehát mérle­gelést nem kívánó ok: a felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt tör­tént elítéltetés. A „megbízhatóság kétségessé válása" tényének adott eset­ben való megállapítását a törvény, éppen azért, mert ez a megállapítás, a. fogalom természeténél fogva erősen szubjektív, tehát ingatag alapon nyug­szik, szükségesnek látta bizonyos objektív előfeltételek korlátai közé szorí­tani, amely előfeltételek maguk is a megbízhatóság hiányának igazolására alkalmasak és amelyek időrendben meg kell, hogy előzzék azt a cselek­ményt vagy magatartást, amelyből a hatóság az iparos megbízhatóságának hiányát megállapítottnak veszi. Ezek az előfeltételek (előzmények): az ipa­ros ismételt marasztalása és írásbeli megintése. Ellenben a törvényszöveg­nek nemcsak nyelvtani, hanem logikai értelmezése szerint is nyilvánvaló, hogy a most említett előfeltételek csakis a megbízhatóság kétségessé válásá­nak vagy hiányának, mint jogelvonási oknak megállapítása szempontjából kívántatnak meg, míg a felsorolt bűncselekmények miatt történt elítéltetés ténye egymagában, tehát az iparosnak elsősorban mint ilyennek megbízha­tóságát kétségessé tenni alkalmas kihágási büntetések és iparhatósági meg­intés előzetes megtörténtétől függetlenül is — kellő ok az iparűzési jog elvonására. A bíróság ennek folytán nem ítélte alaposnak a panaszosnak —- a pa­naszában már ki nem fejtett, hanem csak fellebbezéseiben elfoglalt — azt az álláspontját, hogy a bűncselekmények miatt elitélés okából is csak abban az esetben lehet iparűzési jog elvonásának helye, ha az elítéltetést ismételt ma­rasztalás és írásbeli megintés előzte meg. Kérdés, hogy a bűncselekmények miatti elítéltetés mennyi időn át ér­vényesülhet az iparűzési jog elvonásának okaként. A törvény szóban levő 70. §-a e részben semminő rendelkezést nem tartalmaz. A panaszos — fellebbezéseiben — azt vitatja, hogy a törvény 35. §. (3.) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a nevezett bűncse­lekmények valamelyike miatt elítéltek a büntetés kiállásától vagy elévülésé­. tői számított három év alatt iparengedélyt nem kaphatnak, az iparűzési jog elvonása esetére is alkalmazandó; tehát attól az iparostól, akit e bűncselek­mények valamelyike miatt iparának űzése alatt ítéltek el, az iparűzési jogot a hatóság a büntetés kiállásától számított három éven túl eső időpontban már el nem vonhatja.

Next

/
Thumbnails
Contents