Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Ipari ügyek 35. 49 A bíróság megítélése szerint az a körülmény, hogy az iparhatóság az iparosnak a törvényben megjelölt bűncselekmény miatt történt elítéltetésétől három év eltelte után szerez tudomást, az iparűzési jognak az elítéltetés miatt való elvonását nem zárja ki, feltéve, hogy az elvonást kimondó határozatát a hatóság rövidesen az elítélés tudomására jutása után meghozza. Ennek az álláspontnak elfoglalására, a bíróságot elsősorban annak a már említett körülménynek mérlegelése vezette, hogy az iparűzési jog elvonásáról szóló 70. §-ban nincs rendelkezés aziránt, hogy az elvonás, a bűncselekmény miatti elítéltetés esetén, akár az elítéltetéstől, akár a büntetés kiállásától számított bizonyos időn belül volna csupán kimondható. Különösen nincs helye az elvonási jog alkalmazásának ilyen elévülési idővel való korlátozásának oly esetben, mint aminő a jelen vitás eset is, amikor t. i. a bűncselekmény miatt történt elítélésről az iparhatóság csak hosszabb idő elmultával szerez tudomást, amikor tehát korábban saját hibáján kívül nem is volt módjában az iparűzési jog elvonása jogával — s egyúttal kötelességével — élnie. Ilyen esetben az elítélésnek mint iparűzési jogelvonási oknak hatályát bizonyos elévülési idővel korlátozni] annyit jelentene, hogy a hatóság törvényadta jogával akkor sem élhetne, ha őt semmiféle késedelem vagy más mulasztás nem terheli. Ez pedig a törvényhozó intenciója nem lehetett. Végül a bíróság annak a megfontolását sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy különbség van az elítéltetésnek az iparűzési jogra való hatása tekintetében az iparűzési jog engedélyezése és a már meglevő iparűzési jog elvonása mozzanatai között. A már felhívott 35. §-ban helyesen van kivétel nélkül három évben megszabva az iparengedély elnyerésének kizáró okaként a bűncselekmények miatti elítéltetés hatálya, mert a 39. §. (3) bekezdése szerint az iparengedély megadása iránti kérvényhez mellékelni kell „a megbízhatóságot igazoló rendőrhatósági okiratokat", köztük tehát az előélet büntetlen vagy büntetett voltát is feltüntető erkölcsi bizonyítványt is. Következésképpen az iparengedély megadása iránti kérelem elbírálásakor a hatóságnak feltétlenül módjában áll, sőt kötelessége is megállapítani, vájjon az iparosra nézve HZ iparengedély megadását kizáró ez az ok fennáll-e vagy nem. Más a helyzet azonban a már engedélyt nyert és iparát huzamosabb időn át űző iparos iparűzési joga elvonása szempontjából ugyanennek a kizáró oknak a hatóság tudomására jutását illetőleg. Előfordulhat ugyanis, hogy a hatóság csak évek múlva, véletlenül szerez tudomást az iparos elítéltetéséről. Ilyen esetben nem volna okszerű a törvény 35. §-ának a háromévi elévülésről szóló rendelkezését — amelyet az idevonatkozó törvényhely (a 70. §.) nem is ismer — a joghasonlatosság elvénél fogva ridegen alkalmazni. III. A jelen konkrét esetben a panaszosnak a m.-i kír. törvényszék által hatrendbeli csalás vétsége miatt — a Btk. 92. §-ának alkalmazásával — pénzbüntetésre jogerősen történt elítéléséről szóló B. 3852/2—1924. számú ítéletéről a gönci járás főszolgabírája csak 1930. évi június hó 18-án szerzett tudomást & magát az ítéletet a m.-i kir. ügyészség útján ugyanez évi június hó 25-én vette kézhez. A főszolgabíró előadásának helyességét az iratok valószínűsítik s azt a panaszos sem vonja kétségbe. A fent kifejtettekre tekintettel az a körülmény, hogy ez az ítélet még Döntvénytár. 1934. 4