Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Részvénytársaság. 825., 826. 571 a perben, amelyet a felperes nem a részvények eladója ellen indított. (1934. jan. 23. — P. IV. 3139/1933.) A csődönkívüli kényszeregyességi eljárás kérésére 1. Gr. XXIV. 840. sorsz. II. 826. Kt. 189,, §. — Részvénytársaság igazgatósági tagjának felelőssége. K. A kereset jogi alapja az, hogy alperes, mint a M. Rt. igazgatósági tagja, főrészvényese és vezérigazgatója, a K. T. 189. §-ának 2. bekezdése alapján felelősséggel tartozik a felpereseknek azokért a károkért, melyeket vétkes cselekményeivel s vétkes mulasztásaival okozott: 1. Megbízottja: H. Róbert útján fenyegetéssel és megtévesztéssel vette reá felpereseket arra, hogy bizonyos összegeket a Bank rendelkezésére bocsássanak. A fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint H. Róbert az alperes megbízásából 1925. év augusztus hó elején átvévén a Bank vezetését, megállapította, hogy a Bank előző vezetősége a letétként elhelyezett idegen értékpapírokat jogtalanul elzálogosította. Ezt a körülményt jelentette az igazgatóság ülésén s utalt ennek büntetőjogi következményeire is. Erre az I. r. felperes 1925. november hó folyamán, tehát az állítólagos fenyegetés és megtévesztés után kb. három hónapra — 658,000.000 K-t bocsátott az időközben kényszerfelszámolás alá került Bank felszámolójának rendelkezésére azzal az utasítással, hogy ebből elsősorban az idegen felek elzálogosított papírjait, másodsorban alperes apja: B. Rezső zálogba adott papírjait váltsák vissza. Minthogy ebből a tényből alperes részéről fenyegetés, megtévesztés vagy egyéb jogellenes cselekmény elkövetése nem állapítható meg, a fellebbezési bíróság, — ítéletének helyes indokai szerint, — jogszabálysértés nélkül jutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a 658 millió korona befizetésekor az I. r. felperesnél a szabad akaratelhatározást kizáró lelki kényszer nem forgott fenn s ezért eljárási szabálysértés nélkül mellőzte ide vonatkozólag az I. r. felperes eskü alatti kihallgatását. 2. Alperes a felperesek állítása szerint 5500 millió korona kölcsönt vett fel a Bank céljaira, azonban ebből 1850 milliót nem a Bank céljaira fordított, hanem magántartozásai rendezésére használt fél. A megállapított s meg nem támadott tényállás szerint az 5500 millió korona kölcsön felvétele többek között az alperes személyes kezessége, valamint az alperes által is nyújtott kézizálog és jelzálogbiztosítás mellett történt. 4000 millió korona mikénti felhasználása tekintetében részletes megállapodás nem volt, a kölcsönt nyújtó Pénzintézeti Központ belátására volt bízva, hogy milyen célokra fordíttassék, míg 1500 millió korona felhasználása tárgyában határozott rendelkezés volt. Hogy ettől a rendelkezéstől eltérés történt volna, arra nem merült fel adat a perben. Viszont, hogy a 4000 millió korona kölcsönből alperes magántartozásai rendeztettek volna, az a Pénzintézeti Központ 22. sorszámú jelentése szerint nem állapítható meg, miután a kölcsön folyósítása idejében a Bank pénztári forgalma még tekintélyes volt s a kölcsönön kívül más bevételei i& voltak.