Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Községi (megyei városi) ügyek 31—32. Családi pótlék 33—34. 47 Ipari ügyek 35. Ipari ügyek, 35. 1922: XII. t.-c. 35., 39., 70. §., 1929: XXX. t.-c. 56. §. 1. bek. b) p. — I, Az iparűzési jog elvonásának okaként megállapított bűncselekmények miatti elítéltetésnek, mint az iparűzési jog-elvonási oknak hatálya meghatározott elévülési idővel nincs korlátozva. Az elítéltetés óta eltelt hosszabb idő azonban befolyással lehet az iparűzési jog elvonásának határidejére. — II. Az elkövetett bűncselekmény súlya, az iparos előző iparosi működésének időtartama és az ezalatt tanúsított magatartása oly körülmények, melyeket az iparjog elvonása idejének megállapításánál figyelembe kell venni. Kb, I. A g.-i járás főszolgabirája a panaszos kéményseprőmester iparűzési jogát — 1930. évi szeptember hó 25-én 2163/1930. szám alatt hozott határozatával — határozatlan időre elvonta. Ezt a jogelvonást a főszolgabíró egyrészt azzal indokolta, hogy a panaszost a miskolci kir. törvényszék 1924. évi július hó 22-én B. 3852/2—1924. szám alatt hozott jogerős ítéletivel csalás vétsége miatt elítélte volt, másrészt pedig azzal, hogy a panaszos, ismételt írásbeli megintés és kihágási eljárás folyamán ismételten történt jogerős elítélés után is, iparának gyakorlásában hanyagnak bizonyult, üzemének zavartalan menete megbénult, miáltal a tűzrendészet érdeke veszélyeztetve van, a panaszos pedig iparának űzésére alkalmatlanná vált. Ugyanebben a határozatában azt is kimondotta a főszolgabíró, hogy az ellen fellebbezésnek csak birtokon kívül van helye, A panaszos ez ellen a határozat ellen az alispánhoz fellebbezéssel élt; ebben azonban a főszolgabíróhoz intéz kérelmet, azt kéri, hogy a főszolgabíró helyezze hatályon kívül a határozatnak a fellebbezésre való tekintecnélküli végrehajtására vonatkozó rendelkezését és őt helyezze vissza állásába. A főszolgabíró — 2163/1—1930. számú határozatával — az utóbbi kérelemnek nem adott helyet; az előbbi folytán az alaphatározata szóban levő rendelkezésének csupán az indokolását módosította annyiban, hogy az alaphatározatban felhívott 1922: XII. t.-c. 42. §-a helyett az 1929: XXX. t.-c. 56. §-át jelölte meg a birtokon kívüli fellebbezés kimondása alapjául. Ez ellen a határozat ellen a panaszos szintén fellebbezést adott be az alispánhoz, aki a fellebbezéseket elutasította s a két főszolgabírói határozatot indokainál fogva helybenhagyta. A panaszos az alispán határozata ellen felülvizsgálati kérelemmel élt a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, aki ezt a jogorvoslatot az 1929: XXXt.-c. 49. §-a alapján közigazgatási bírósági panasznak minősítette és elbírálás végett ehhez a bírósághoz áttette. A panaszos panaszában azt vitatja, hogy az iparűzési jog elvonásának az 1922: XII. t.-c. 70. i§-ában előírt feltételei ránézve fenn nem állanak s így a megtámadott határozat jogszabálysértéssel jött létre. A panaszos azt állítja, hogy a főszolgabíró őt csak egy izben intette meg s ő azután semmi oly cselekményt el nem követett, amely megbízhatóságát kétségessé tenné. A csalás miatt az 1924. évben történt elítéltetése pedig nem lehet indoka a