Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

542 Kereskedelmi jog. az alperesre is kiterjedő joghatálya folytán, az alperes a felpere; egész munkadíjkövetelését a munkák elvégzésének idejében hatályban volt mérnöki díjszabás szerint járó díjaknak 40%-ával akkori koronaértékben megfizetni tartozott. A felperesnek ez a követelése az 1928. évi XII. t.-c. 2. %-a szerint átértékelhető. (1933. jún. 20. — P. IV. 398/1933.) 793. (Kt. 20. §.) 1908: LVII. t.-c, 5. §. — Üzletátruházó elleni ítélet hatálya. — Az 1908: LVII. t.-c. 5. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, hogy az üzletátruházó ellen hozott marasztaló ítélet jogereje kiterjed az átvevőre is akkor, ha az üzlet átvétele idején az átruházó ellen az 1. §. alá eső kötelezettség alapján a per meg volt indítva és az átvevőnek az átvétel idején a perindításról tudomása volt, az az értelme, hogy az átvevő az ellene indított perben az átruházó ellen hozott ítéletben megállapított tényeket és a követelésnek jogalapját vita tárgyává nem teheti, de nem zárja ki azt, hogy az átruházó ellen hozott ítélet után felmerült tényekből eredő, a kötelezettséget megszüntető vagy korlátozó kifogásokat érvényesíthessen. K. Amennyiben ugyanis az átruházó ellen ítélettel megállapított kötelezettség az ítélet hozatala után egészben, vagy részben teljesíttetett, az átvevő marasztalásának az átruházó ellen hozott ítélet tartalma szerint nem lehet helye. Már pedig a felperesnek az a kereseti kérelme, hogy az ítélet jogereje az alperesre kiterjesztessék, az alperesnek, az átruházó ellen hozott ítélet tartalma szerint való marasztalását célozza. (1933. nov. 17. — P. IV. 5313/1932.) 794. Kt. 24. §. — Céghasználat megengedése ellenérték kikötése mellett. K. A fellebbezési bíróság által — részben az elsőbírósági végítéletre utalással — megállapított, a Pp. 534. §. érteiméten ezúttal is irányadó tényállásból nyilvánvaló, hogy a felek akarata szerint alperes a cégében az ,.0." nevet csak annak ellenében használhatja, hogy a felpereseknek az 1931. március 4-iki szerződésben megszabott szolgáltatásokat (havi díjazást, illetve járadékot) juttatja. Mivel pedig a peresfelek ezt az 1931. március 4-iki szerződésüket 1931. szeptember havában közös megegyezéssel — nem vitásan — hatályon kívül helyezték és így az alperesnek abban a íelperesek javára vállalt kötelezettsége (havi díj, illetve járadék) megszűnt. A felek ellenkező értelmű megállapodásának hiányában megszűnt a felpereseket illető „0." névnek az alperes cégszövegében való használatához is a jogalap. Megfelel tehát az anyagi jognak a fellebbezési bíróság döntése annyiban, amennyiben az alperest arra kötelezte, hogy ezen névnek a cégszövegében alkalmazását hagyja abba. A céghasználat jogtalanná azonban csak az 1931, március 4-iki szerződés hatályon kívül helyezésével, vagyis 1931. szeptember havában vált. Ilyképpen az alperes cégbitorlása és amiatti kártérítési kötelezettsége nem az