Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

536 Kereskedelmi jog. Ilyen átruházási szándék és erre irányuló akaratmegegyezés, — tehát jogügylet — hiányában pedig az alperessel szemben sem az 1908. évi LVII. t.-c., sem az a jogszabály nem alkalmazható, amely tiltja az olyan átruházási ügyletet, amelynek célja, a kielégítési alapnak a hitelezők elől való elvonása. (1933. szept. 13. — P- IV. 2047/1932.) 786. (Kt. 20. §.) 1908: LVII. t.-c. — Üzletátvevő felelőssége a jogelőd által a nyugdíjszabályzat mértékét meghaladó nyugdíj folyósításáért. K. Az alperes jogelődje, az E. Hitelbank Rt. 1910. évi 3. •/- alatti nyugdíj szabályzatának 8. §-a szerint özvegyi nyugdíjügyekben az igazgatóság határoz. A felperes, nyugdíját az igazgatótanács állapította meg, de az alperes jogelőde ezt a magasabb nyugdíjat fenntartás nélkül fizette, s így nyilvánvaló, hogy az igazgatótanács döntését a magáévá tette. Az alperes egyébként nem is vitatta, hogy az igazgatótanács az igazgatóságtól különálló szerv lett volna. Az alperes jogelőde a havi 40 pengő nyugdíjat s az évi 160 pengő lakbérnyugdíjat már az 1926: XVI. t.-c-nek 1926. július 31-én történt életbelépése után folyósította a felperesnek, a törvény 14. §. 3. bekezdése pedig csak a törvény életbelépése előtt önként, a visszavonás jogának fenntartása nélkül fizetett s a itörvény szerint járó nyugdíjnál magasabb nyugdíj járandóságra rendeli, hogy az tovább fizetendő. Az ítéleti tényállás szerint azonban az alperes jogelőde 1924. november 1-től 1926. december 31-ig is önként már havi 459.000 korona (havi 36 pengő 72 fillér) özvegyi nyugdíjat fizetett a felperesnek. Ennyiben tehát mérvadó a felhívott törvényhely is. Az 1908: LVII. t.-c. 1. §-a értelmében pedig, aki kereskedelmi üzletet szerződés útján átvesz, felelős az átruházónak az üzletből eredő azokért a kötelezettségeiért, amelyeket az átvétel idejében ismert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott. Az alperes jogelőde az 1932. december 16-án tartott közgyűlésen az alperes cégbe beolvadt, alperes a jogelőd kereskedelmi üzletét átvette. A rendes kereskedő gondosságával pedig az alperes a jogelőd könyveiből kétségkívül tudomást szerezhetett arról, hogy jogelődje a felperesnek milyen öszszegű nyugdíjat kötelezett és fizetett. Az anyagi jognak megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes, mint jogutód, a jogelőde által önként, a visszavonás jogának fenntartása nélkül fizetett magasabb járandóságot, és pedig úgy a magasabb özvegyi nyugdíjat, mint a lakbérjárandóságot továbbra is fizetni köteles. (K. 1934. máj. 23. — P. II. 5164/1933.) Nem üzleti tartozás az átruházó atyjának biztosított járadék. Gr. XXIV. 805. 787. (Kt. 20. §.) — 1908: LVII. t.-c. 1. §. — Az üzletátvevő tudakozódási kötelezettsége. — Az üzletátvevő a könyvekből ki nem tünő hitelezőket hírlap útján jelentkezésre csak akkor köteles felhívni, ha a fennálló körülmények alapján az üzleti könyvekben nem szereplő üzleti tartozások fennállásával számolnia kell. (Nem szószerínt a határozatból.)