Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

42 Közigazgatási jog. Kb. A panaszosok a képviselőtestületi tárgyalást egyedül abból az okból támadják meg, hogy a választásnál a bizalmi férfiak alkalmazása törvényellenesen történt, mert állításuk szerint a választóknak nagyobb, a szavazóhelyiség előtt összegyűlt csoportja a bizalmi férfiak kijelölésére adott jogától elüttetett az által, hogy a járási főszolgabíró csupán a teremben lévő csekély számú választókkal, az ott elhangzott ajánlat alapján választtatta meg a bizalmi férfiakat, ellenben a nagyobb csoport által tett ajánlást figyelembe nem vette, azt szavazásra nem bocsátotta. A községi igazolóválasztmány üléséből felvett jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy a választás megnyitása után a panaszosok a választási elnöknek 4 drb., a panaszosok által kiállított igazolványt nyújtottak át, amelyben bizonyítják, hogy az általuk bizalmi férfíakul kijelölt személyek a községi választók névjegyzékébe fel vannak véve, a választási elnök a 4 drb. igazolványt átvette, majd nyomban feltette az összegyűlt választóknak a kérdést, hogy kiket kívánnak bizalmi férfiakul választani? A felhívásra egyetlen javaslat hangzott el, még pedig Sz. Mihály n.-i lakosé, erre a választóközönség közfelkiáltással, anélkül, hogy más konkrét javaslat, vagy hogy a megválasztott személyek ellen kifogás hangzott volna el, a Sz. Mihály által ajánlottakat egyhangúlag megválasztotta. Ezekből tényként megállapítható az, hogy a panaszosok szándékukat a bizalmi férfiak kiválasztását illetően kellő időben nyilvánították az elnöklő főszolgabírónál és így amikor viszont a szavazóhelyiségben Sz. Mihály más bizalmi férfiakat hozott javaslatba, a választási elnöknek kötelességében állott volna a panaszosok kívánságait is előterjeszteni abból a célból, hogy a választók e két ajánlat felett dönthessenek. Ezek szerint helytelen a megtámadott kísgyűlési határozatnak az a megállapítása, hogy a választási elnök a bizalmi férfiak kijelölése körül az 1886: XXII. t.-c. 47. §-a rendelkezéseinek megfelelően járt el. Mindazonáltal a bíróság a szabálytalanságot — ebben az esetben — az egész választási eljárás megsemmisítésére vezető oknak nem minősíthette. Mert az egész választási eljárás egyébként szabályszerűen folyt le s a panaszosok még csak nem is állítják azt, hogy a sérelmezett eljárás következtében a képviselőtestületi tagok választása törvényellenes, a választók többségének akaratát nem fedő eredményt mutatna. Minthogy pedig a bíróság az iratokból sem meríthetett semmiféle támpontot annak megállapításához, hogy a bizalmiférfiak szabályellenes kijelölése a választás törvényes eredményét a legcsekélyebb mértékben ís érintette volna és minthogy a szabálytalanság olyan semmiségi oknak, mint pl.- a bizalmi férfiak alkalmazásának teljes elmaradása nem jelentkezik: a bíróság — figyelemmel arra is, hogy az eljárt bizalmi férfiak hivatalos magatartása sem tétetett kifogás tárgyává — a választási eredmény hatálytalanítására alapot fennforogni nem látott. Ezért a panaszt el kellett utasítani. (1933. júl. 4. — Kb. 1597/1933. K. — M. K. LI. évi. 39.) 27. 1886: XXII. t-c. 72., 78. §. — I. A kisgyűlésnek, ha valamely községi elöljáró megválasztása ellen beadott fellebbezés elbírálása során oly szabálytalanság nyomára jut, mely az egész tisztújítás érvényességére kiható jelentőséggel bír — joga van az