Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Községi (megyei városi) ügyek 27—29. 43 egész tisztújítás eredményét megsemmisíteni. — II. A főszolgabíró, vagy az általa megbízott szolgabíró akadályoztatása esetén az alispán által a tisztújító szék elnökéül kirendelt helyettesnek (1886: XXII. 72. §.) a választási intézkedések megtétele és a határnap kitűzése nem tartozik a hatáskörébe. (1933. jun. 6. — 2150/1933. K. — 1411. E. H. — Kod. 1933. évi 4. f. 98.) 28. 1927: V. t.-c. 49. §. 3. bek. — A városi tisztviselőknek az önkormányzat által engedélyezett pótilletményét csak akkor kell a nyugdíj megállapításánál figyelembe venni, ha az önkormányzat a pótilletmény engedélyezésével kapcsolatban ezt kimondotta, vagy ha a szabályrendelet így rendelkezik. (1932. nov. 23. — 4139/1930. K. sz. — 1400. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 75.) 29. 142.000/1924. M. E. II. fej. 12. p., 7000/1925. M. E. VIII. fej. 113. p., 62.000/1926. B. M. V. fej. 92. p. — Elvált feleségnek is lehet igénye halálozási évnegyed-pénzre. Kb, Sz. J. 'községi adóügyi jegyző, a vármegyei számvevőségnek az iratok közt elfekvő 3309/1929. számú jelentése szerint, a tényleges szolgálatban 1926. évi szeptember havában özvegy hátrahagyása nélkül halt el, azonban volt felesége, mint igényjogosult elvált nő részére az özvegyi nyugdíj, az elhalálozást követő negyedik hó, azaz 1927. évi január hó 1-től, kiutaltatott. Az elvált feleség, a panaszos özv. Sz. J.-né, 1929. évi február havában azt a kérését terjesztette elő a vármegye alispánjánál, hogy volt férjének felévi fizetését utalja ki kezeihez, — ha pedig ez a kedvezmény öt netán meg nem illetné, akkor legalább özvegyi nyugdíja már a volt férje elhalálozását követő hó első napjától utaltassék ki. A vármegye törvényhatósági bizottsága a kérést elutasította azzal az indokolással, hogy a 142.000/1924. B. M. számú körendelet 11. fejezetének 12. pontja csupán az elhalt községi alkalmazottnak az özvegye részére biztosítja az elhaltnak három hóra járó készpénzjárandóságait, míg az elvált nőt ebben a kedvezményben nem részesíti, — a jogszabály kiterjesztő magyarázatának pedig helye nincs. Ezt a határozatot támadja meg a panaszos és panaszában azzal érvel, hogy a felhívott miniszteri körrendelet az igényjogosult elvált nőt a „halotti évnegyed" élvezetétől kifejezetten el nem zárja, holott a halotti évnegyed célja tulajdoniképen az, hogy abból a többi közt a temetés költségei is fedezhetők legyenek; és panaszkérelmét akként fejezi ki, hogy a bíróság a határozat megváltoztatásával — a temetési segély kiutalását rendelje el. Ebből a panaszkérelemből az látszik, hogy a panaszos az özvegyi negyedet összetéveszti a temetési segéllyel; mégis a bíróság a panaszt, az alapkéreilemnek megfelelően, mint özvegyi negyedre támasztott igényt vette érdemi bírálat alá. A panasz folytán eldöntendő jogvitás kérdés ezek szerint az, hogy a panaszosnak, mint igényjogosult elvált nőnek, törvényes igénye van-e az elhalt volt férj háromhavi készpénzjárandóságaihoz? Tény az, hogy ilyen igényt a 142.000/1924. M. E. számú körrendelet II. fejezetének 12. pontja csupán az özvegy részére biztosít annak dacára,