Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Törvényes öröklés. 755—757. 515 K. A felperest az 1920. évi október hó 1. napján meghalt férje után özvegyi jog illeti arra az ingó- s házas belsőségből, valamint 23 holdnyi mezőgazdasági és szőlőföldekből álló ingatlanvagyonra, amelyet férje után egyetlen gyermeke — az alperes neje — örökölt s amely vagyonnak tulajdonjogát részben az 1930. évi december hó 5. napján leszármazó nélkül meghalt nejétől élők közötti ingyenes ügylettel, részben pedig a neje után való öröklés útján az alperes szerezte meg. Az alperes ebben a vagyonban él már 35 év óta, mert az 1898. évben történt házasságkötése alkalmával felesége szüleinek — a felperesnek és férjének — házába költözött, azoknál nyert eltartást, viszont tevékenységét is azok gazdaságának szentelte úgy, hogy míg a fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint magának csak 2 holdnyi ingatlanból álló vagyont szerzett, ipának és napának, t. i. a felperesnek is volt a legutóbbi időkig 5 és % holdnyi — gazdaságát a község első gazdaságai közé emelte. A gazdaságot ma is az alperes vezeti. Leányának — az alperes nejének — halálát félévvel követően, az 1931. -évi június hó 12. napján indított keresetében a felperes a szóbanlévő vagyon kizárólagos birtokbabocsátását követeli az alperestől özvegyi joga alapján. Az ismert tényállásra tekintettel a kereset célja tehát az, hogy a peres vagyonban folytatott gazdálkodás eddigi módja megszüntettessék s a felperesnek a vagyon birtoka és haszonvételei tekintetében özvegyi jogánál fogva fennálló rendelkezési joga alapján az alperes a közös lakásból, a gazdálkodásban való részvételből s természetesen a gazdaságból nyert ellátásból is kizárasisék. A közös gazdálkodás tagjainak abban a magatartásában azonban, amelyet a vázolt 3 és Yi évtizedes tényleges állapot jellemez, kétségtelenül megnyilvánult ugyanazoknak az az egyező akarata, amely az alperes munkájának a gazdaság részére való lekötésére és arra irányult, hogy míg az alperes tevékenységét a gazdaságban fejti ki, abból ellátást nyerjen. Az említett hosszantartó tényleges állapottól nem lehet tehát azt a jogi hatást megtagadni, amely a közös gazdálkodás tagjainak ugyanilyen tárgyú kifejezett megállapodásához fűződnék. Ez a jogi hatás pedig az, hogy a fennálló viszony megszüntetését csak abban az esetben lehet követelni, ha az egyik fél olyan magatartást tanúsít, vagy annak személyes körülményeiben a másik fél hozzájárulása nélkül olyan változás áll be, amely a viszony fenntartását a másik félre lehetetlenné teszi. Az alperes személyes körülményeinek megváltozását a felperes sem vitatja. De nem tanúsított az alperes a per megindításáig a fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint olyan magatartást sem, amely a felperesre nézve a gazdálkodás eddigi vitelének s általában a felek eddigi visizonyának a fenntartását elviselhetetlenné tenné. Az alperesnek a per folyamán a felperes terhére állítólag elkövetett s a felperes által bizonyítani kívánt egyes cselekményei pedig, mint a felek viszálykodásával megmagyarázható s inkább az általános emberi természettel összefüggő bosszantási vágyból, nem pedig szándékos rosszindulatból folyó apróbb kellemetlenkedések, ebből a szempontból valóságuk esetén sem bírnak súllyal. Egyébként a peres felek eddigi viszonyának megszüntetése a felperesnek is nyilvánvalóan érdeke ellenére van, A felperes ugyanis előrehaladott