Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

516 Öröklési jog. kora miatt gazdálkodni, vagy a gazdálkodást csak irányítani is, saját előadása szerint képtelen. Már pedig bármiféle gazdálkodási módot választana is ilyen körülmények között, annak eredménye — különös tekintettel a fennálló gazdasági válságra — csak kétségesebb lehet, mintha gazdaságát, az évtizedes tevékenysége során bevált szakértelemmel és kipróbált megbízhatósággal az alperes vezeti. Ezeknél fogva a m. kir. Kúria úgy találta, hogy a felperes keresetének semmi részben sincs alapja, miért is a kereset az annak iényegileg túlnyomó részben helytadó fellebbezési bírósági ítélet megváltoztatásával egészben elutasítandó lenne. Hogy ennek ellenére az eddig közösen használt lakást a felek között a m. kir. Kúria megosztotta, annak az az indoka, hogy ehhez, az alperes hozzájárult. (1933. dec. 12. — P. L 300/1933.) Lásd a Gr. XXVI. 794. sorsz. határozatot. 758. Mi 1813. 1894: XVI. t.-c. 92. §. Ppé. 54. §. — Özvegyi jog korlátozása végrehajtási zárlat útján. — Az özvegyi jog korlátozása csak a korlátozást rendelő ítélet jogerőre emelkedésével válik hatályossá. Ez a szabály kifejezésre jut a hagyatéki vagyon biztosítására, tehát a hagyatéki zárlatra vonatkozóan is az 1894: XVI. t.-cikk 92. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt abban a rendelkezésében is, — amely szerint abban az esetben, ha az örökhagyó özvegye van a birtokban, a biztosítási intézkedések csak a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhetők el. Az özvegy tehát özvegyi haszonélvezeti jogának gyakorlásában a megszorító intézkedés jogerőre emelkedése előtt a Ppé. 54. §-ában szabályozott végrehajtási zárlat útján sem korlátozható. K. Az eLsőbíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletében egyedül özv. N. K. Károlyné szül. Gy. Marcel III. r. alperest kötelezte arra, hogy a h.-i 3753. számú tkvi betétben A. I. 9—16. sorszámok alatt felvett ingatlanok néh. N. K. Károly örökhagyó hagyatékához tartozó K-ed részének 1h—xh részét, mint a felperesek örökrészét, a felpereseknek vele közös birtokába bocsássa. A felperesek annak megemlítése nélkül, hogy a zárlati kérelem alánjául felhozott elsőbírósági ítélet hozatala után a III. r. alperes elhalt, az 1881: LX. t.-cikk 14. és 15. §-aiban körülírt eljárás mellőzésével az ítélet alapján úgy a III. r. alperes, mint N. K. Károly és N. K. Sándor I. és II. r. alperesekkel szemben is terjesztettek elő kérelmet a Ppé. 54. §-a alapján a fentebb körülírt ingatlanrészekre vonatkozóan a végrehajtási zárlat elrendelése iránt. Minthogy azonban az I. és II. r. alperesek birtokbaadásra nem köteleztettek, az 1881: LX. t-cikk 237. §-ának a Ppé. 54. §-ával módosított b)~ pontja értelmében pedig csak marasztaló ítélet alapján van helye zárlatnak, ezért a másodbíróság — az elsőbírósági végzés vonatkozó részének megváltoztatásával — helyesen utasította el az I. és II. r. alperesek ellen irányuló zárlati kérelmet. De helyesen utasította el a másodbíróság a III. r. alperes ellen irányuló zárlati kérelmet is.