Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Felelősség vétlen kárért. 743—745. 507 744. Mt. 1742. §. — Sérült hibája. K. Felperes a fellebbezési bíróságnak elutasító ítéletét egyedül azon az alapon támadta meg felülvizsgálati panasszal, hogy a fellebbezési bíróság — a felülvizsgálati vitatás szerint — nyilván helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg azt; miszerint a bekövetkezett, perbeli balesetet az ő (a felperes) kizárólagos hibája okozta és azt vitatta, hogy az alperesnek az a mulasztása, amely szerint a szóban levő vasbódét, noha az ott azelőtt (évekkel) volt megállóhelyet megszüntette — ott meghagyta, az alperes részéről is gondatlan eljárásnak tekintendő; mert — vitatása szerint — a vasbódénak eredeti helyén való meghagyásával benne azt a hitet kelthette, hogy a villamos a vasbódénál megáll. A felperesnek ez a felülvizsgálati panasza alaptalan. Felülvizsgálati megtámadás hiányában ugyanis az ehelyütt is irányadó a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntésénél alapul vett tényállás, hogy: a perbeli baleset idején szolgálatot teljesítő közlekedési rendőr a szóban levő villamosnak a Baross-utca irányában szabad jelzést adott, a villamos kocsi vezetője lassú, 6 kilométeres sebességnél nem gyorsabb menetben és erősen csengetve vezette a baleset színhelyén a villamos kocsit, hogy amikor a felperes a vasbódé előtt a pályatestre lépett, a vezető azonnal lefékezte a lassan haladó villamos kocsit úgy, hogy az 3—4 lépésnyire már meg tudott állani, hogy ezzel szemben a felperes a legelemibb óvatosság ellenére, legnagyobb mértékben gondatlanul, ahelyett, hogy körültekintett és bevárta volna a villamos kocsi elhaladását, közvetlenül a csengetve haladó villamos kocsi előtt a pályatestre lépett, annak ellenére hogy ott megállóhely nem volt. Mindezekből az itt is irányadó tényekből helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság egyfelől azt, hogy a felperes az önmagával szemben köteles gondosságnak súlyos megszegésével járt el a perbeli baleset bekövetkezése alkalmával, másfelől pedig azt, hogy az alperes közlekedési vállalat közegeit semmiféle olyan gondatlanság, vagy mulasztás, amelynek alapján az alperesnek a bekövetkezett perbeli balesetért való felelőssége megállapítható lenne — nem terhelte, és ezen az alapon helyes következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság arra az eredményre, hogy a perbeli baleset kizárólagosan a felperes saját hibájának volt a következménye. Az a körülmény pedig egymagában véve, hogy a közúti vasút a korábban (évekkel az előtt) megálló helyül is szolgált vasbódét, ennek a megálló helynek megszüntetése után is meghagyta eredeti helyén, már azért sem minősíthető a vasút terhére eső és a balesettel kapcsolatban hozható mulasztásnak, mert egyrészt a vasbódé maga nem, csak a jelző tábla jelent megállót, amit a sérültnek, mint állandó budapesti lakosnak tudnia kellett; — másrészt meg a sérült a szerinte megállót jelző bódé előtt lépvén a sínekre, saját vigyázatlanságából, akkor is a haladó villamos útjába került volna, ha annak a bódénál való megállására számíthatott volna. Ebből folyóan a felperes felülvizsgálati panasza alaptalan. (1933. máj. 23. — P. VII. 1525/1932.) 745. Mt. 1743, §. — Felfüggesztett dolog leesése. — I. Az anyagi jog szabályai szerint az, aki járt hely felett oly dolgokat függeszt ki, melyeknek leeséséből harmadik személyekre kár há-