Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
506 Kötelmi jog. madott tényállás szerint a baleset bekövetkezése körül vétkesség vagy mulasztás az alperest egyáltalában nem terheli, a szerencsétlenség egyedül és. kizárólag csak a néhai K. Ferenc feltűnő könnyelműségének és gondatlanságának tudható be, mert mint mindenkinek, úgy neki is, aki tanult iparos volt, tudnia kellett, hogy az antennának még a szigetelt villamos vezetékre való reáesése is jelenthet rendkívüli körülmények között veszélyt, azonban a vezetékre reáesett antennahuzalnak a vezetéken át csupasz kézzel való lehúzása minden körülmények között súlyos veszedelemmel jár. Minthogy tehát a baleset bekövetkezése körül az alperest semmiféle vétkesség nem terheli, ellenben a Kúria megítélése szerint a halálos szerencsétlenséget kizárólag az elhalt elővigyázatlansága és gondatlansága idézte: elő, az alperes kártérítési kötelezettségét még a tárgyi felelősség elve alapján sem lehet megállapítani. (1933. szept. 19. — P. VII. 1285/1932.) 743, Mt. 1742. §. — Kármegosztás baleseti kártérítésnél a balesetben résztvett gépjáróművek mindkét vezetőjének vétkessége esetében, K. A tényállás szerint, amikor az alperes gépkocsivezetője az lstenhegyi-úton lefelé jövet a néhai P. V. által vezetett és felfelé törekvő gépeskerékpárt észrevette, fékezett, tülkölt és jobbra kanyarodást mutató' karjelzést adott ugyan, azonban habár már messziről látta, hogy a motoros nagy sebességgel jön s annak vezetője az oldalkocsiban ülő nővel (feleségével) beszélget, mégis megkísérelte — a kerékpár előtt — a síkos és erősen lejtő úttesten a cik-cakosan mozgó nagysúlyú tehergépkocsival az út baloldaláról a jobb oldalára való átjutást, hogy ott egy postacsomagot kézbesíthessen. Az elhalt pedig nagy sebességgel jött felfelé az úttesten, s mégis az oldalkocsiban ülő feleségével beszélgetett, és bár a. gépkocsi bizonytalan mozgását látta, az amellett való elsiklást megkísérelte. A gépkocsi vezetőjét nyilván hiba terheli, mert kellő gondosság mellett számolnia kellett azzal, hogy a már cik-cakosan mozgó súlyos gépkocsival a sikos és lejtős úton a gyorsan közeledő motorkerékpár előtt az úttest túlsó oldalára átjutni nem tud, sem a gépkocsiját — szükség esetén — kellő időben megállítani vagy annyira lefékezni nem tudja, hogy az úton nagy sebességgel felfelé haladó néhai P. V. a motorjával még a gépkocsi előtt vagy a gépkocsi mellett elhaladhasson. De a felperes elhalt férje is súlyos gondatlanságot követett el azzal, hogy a nagyobb sebesség mellett nem kellő figyelemmel, a feleségével beszélgetve jött felfelé az úton és habár látta, hegy a postagépkocsi a motorkerékpár haladási irányába átvág az úttest jobb oldaláról, s hogy az a sikos úttesten bizonytalanul, cik-cakkban halad, s a motorkerékpár előtt akar az úttest baloldalára jutni, nyomban meg nem állott, sem a kerékpár sebességét annyira le nem mérsékelte, hogy a postakocsi előtte elhaladhasson, s ekként a balesetének maga is okozója volt. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint tekintettel arra, hogy mindl^ét jármű vezetője a baleset előidézésében egyformán hibás volt, a kárt a felek között egyenlő arányban megosztotta és ekként az alperes a felperes és gyermekei részére kártérítésképen csak az elmaradt tartás és neveltetési költség felerészének a megfizetésére kötelezte.. (1933. jún. 28. — P. II. 1726/1933.)
