Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Felelősség vétlen kárért. 735—736. 50 L 736- Mt. 1741. §. — Agyagbánya, mint veszélyes üzem. — A téglagyárhoz tartozó agyagfejtőtelep (agyag bánya) csak a bányában működést kifejtő egyénekre járhat különös veszéllyel, de általában mindenkire, nevezetesen azokra, akiknek a bányában semmi keresnivalójuk nincs, az agyagíbánya puszta létezése veszéllyel nem jár, hanem ezekre csupán az lehet veszélyes,-ha ők a bányaüzem természetével járó kiásott területekhez — mélységekhez — általuk előre nem láthatóan veszélyes közelségbe jutnak. Tehát idegen járókelőkkel szemben az agyagfejtő telep üzemben tartóját tárgyi felelősség nem terheli, hanem a bányagödörbe zuhanásból származó kárért csak az általános magánjognak a kártérítésre vonatkozó szabályai szerint tehető felelőssé. K. Ezek szerint azonban az alperest a felperesre és az általa képviselt kiskorúakra abból kifolyóan hárult kárért, hogy a felperes férje, illetőleg a kiskorúak édesatyja, néhai K. Károly 1930. szeptember 27-én éjjel az alperesi agyagbánya egyik mélyen kiásott gödrébe esett és az esés folytán ott halálát lelte, felelőssé tenni nem lehet. Ugyanis ez a baleset a megállapított s meg nem támadott tényállás szerint, akként történt, hogy néhai K. Károly a vele volt társasággal együtt éjjel ittasan a korcsmából a. lakására, az idevezető rendes út helyett az alperesi agyagbánya mellett vezető gyalogösvényen akart hazajutni, amely gyalogösvényt, a megállapított tényállás szerint általában használták ugyan, de amelynek a használata az ugyancsak megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a gyalogösvény kezdőpontján felállított figyelmeztető tábla szerint tidos volt. Ezt az utat választotta a hazamenetelre az ittas állapotban levő és emiatt a meg nem támadott tényállás szerint csak dülöngve járni tudó néhai K. Károly annak ellenére is, hogy a nem vitás tényállás szerint koromsötét éjszaka volt, a gyalogösvény közelében lámpa nem volt és hogy néh. K. Károly, mint az alperesi üzem régebben volt munkása é<? mint a közelben lakó és arra járó egyén, a helyszínét és azt, hogy a gyalogösvény mellett életveszélyes mélység van, ismerte és nyilván tudnia kellett arról is, hogy a gyalogösvényen járást a jelzőtábla tilosnak nyilvánítja. Ilyen körülmények között a néh. K. Károly eljárásában felismerhető vétkes gondatlanságot még fokozza az, hogy nevezett ahelyett, hogy társaival együtt útjában megmaradt volna a gyalogösvényen, arról a nem vitás tényállás szerint a vezető K. Antalt megelőzve, előre futva, letért s így zuhant bele az ösvénnyel határos bányagödörbe. Néhai K. Károly eljárásában jelentkező e vétkes gondatlansággal szemben a kir. Kúria megítélése szerint az alperes terhére nem állapítható meg a kártérítési kötelezettségre — akár csak a kármegosztás alkalmazása mellett való kártérítésre is — alapul szolgáló vétkesség vagy mulasztás. A megállapított és a felperes részéről meg nem támadott tényállás szerint a bányagödör a balleset idején és helyén két szál szöges drótból készült kerítéssel volt bekerítve és az alkalmazott drótok közül az alsó 30, a felső 60 centíméternyire volt a föld színétől. Az ekként elkészített drótkerítés mindenesetre alkalmas volt arra, hogy az egyébként is tilosnak jelzett gyalogösvényen járó egyént figyelmeztesse arra, hogy ne lépjen az alperesi bánya elzárt területére és az alperest a
