Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

40 Közigazgatási jog. gyűlés a választást érvényesnek mondotta ki, megállapítván az iratokból, hogy a választók dobszó útján, s a választási helyiség ajtajára kifüggesztett hirdetmény útján figyelmeztetve voltak a szavazás módjára, hogy t. i. a szavazólapon a választandó öt rendes- és két póttagot külön-külön kell megjelölni és felsorolni. Ez ellen a határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszosok kifejtik, hogy az 1886: XXII. t.-c. idevágó 35. és 46. §-aiban nincs oly rendelkezés, amelynek értelmében az a szavazat, amely oly szavazólapon adatott le, amelyen nincs feltüntetve, hogy a szavazó kiket akar rendes-, s kiket póttagokká megválasztani, csupán ebből az okból semmis volna; sőt a 46. §. kifejezetten elrendeli, hogy azok a szavazólapok, amelyeken a kelleténél több név szerepel, érvényesek, csak az utólírott, fölös nevek nem vétetnek számításba. Állítják továbbá a panaszosok, hogy nem volt tudomásuk a szavazóknak arról, hogy a szavazásra — a régi, 1886. óta ott követett rendtől eltérőleg — a szóbanlevő külön megjelölés kötelező; hivatkoznak az 1925: XXVI, t.-c.-ben az országgyűlési képviselőválasztásnál, a lajstromos (titkos) választási eljárás tekintetében foglalt ama rendelkezés analógiájára, hogy póttagoknak a rendes tagok száma után következő egyének tekintendők. Végül — a panaszosok szerint — még abban az esetben is, ha helyes volna az 1886: XXII. t.-c. idézett §-ainak az az értelmezése, hogy a szavazólapon a rendes- és póttagok külön megjelölendők, a jelen esetben a szavazók túlnyomó többségének szavazatát e formahiba miatt figyelmen kívül hagyni, a többségi elv megsértése volna. II. Az 1886: XXII. t.-c. valóban nem tartalmaz kifejezett részletes rendelkezést a szavazási eljárásra nézve abban a tekintetben, hogy a képviselőtestületi rendes- és póttagok választásánál ezek elkülönítése mikép történjék, nevezetesen: hogy a p ól tagok külön aktussal (rendes tagok választásának befejeztével), vagy ezzel egyidejűleg, de külön szavazólapokon, vagy egyazon szavazólapokon történjék s utóbbi esetben a szavazó akarata, a részben, hogy kiket óhajt rendes- és kiket póttagokul megválasztani, a szavazólapon mikép nyilvánuljon meg. A törvénynek ezt a hiányosságát a bírói gyakorlat pótolta. A közigazgatási bíróság évtizedes, állandóan követett törvény értelmezése szerint pedig (amely a bíróság 24. és 664. sorszámú elvi jelentőségű határozataiban is ki van fejtve) a póttagok az idézett törvénycikk 35. §-a értelmében külön választatnak és nem a rendes tagokká választottak után legtöbb szavazatot nyert egyének közül vétetnek. S minthogy külön választatnak, a szavazólapra külön megjelölve s névszerint felsorolva írandók. Vagyis a bíróság törvényt pótló törvénymagyarázata szerint a képviselőtestületi tagokra és póttagokra egyazon szavazólapon, de a rendes- és póttagokul megválasztani kívánt egyének külön megjelölésével történik a szavazás. Minthogy pedig a külön megjelölés hiányában a szavazási eredmény eltérő lehet attól, amely abban az esetben alakult ki, ha a rendes- és póttagok a szavazólapon külön megjelöltetnek: az előbbi, szabálytalannak tekintendő módon kiállított és leadott szavazólapok a választási eredménynél figyelembe nem vehetők. Ezzel a törvényesnek tekintendő jogszabályértelmezéssel megegyező gyakorlattal szemben nem jöhet számításba az a helytelen gyakorlat, amely