Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Felelősség vétlen kárért. 728—730. 497 zók kártalanításáról nem rendelkezik, — ellentétben a 2. §. 2. pontjával, amely szerint a baleset folytán elhalt egyén hozzátartozói is részesülhetnek az ott felsorolt előfeltételek fennforgása mellett^ kártérítésben. A fent kifejtettekből következik tehát, hogy az alperesnek a kereseti jogalapon való marasztalását az alkalmazandó anyagi jogszabály kizárja, miért is a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság közbenszóló ítéletének megváltoztatása mellett a felperest keresetével elutasította és mint teljesen pervesztest, a mindhárom fokon felmerült költség- megfizetésére kötelezte. (1934. márc. 1. — P. I. 4324/1932.) 729. Mt- 1741. §. — Vasúti csatlakozó állomáson vagy határállomáson történt balesetért felelősség. — A csatlakozó vagy határállomáson történt baleset annak a vasútnak üzemében tekintendő bekövetkezettnek, amely az állomási (forgalmi) szolgálatot teljesíti. K. A perben 5-/. alatt csatolt „Végrehajtási utasítás" szerint a S. átrakó állomás és a S. Fő-utca állomás közötti vonalrészt a B. gazdasági vasút és a H. vasút közösen használják, akkép, hogy a .forgalom lebonyolítása végett az. átrakó állomásra a H. vasút, a Fő-utca állomásra pedig a B. gazdasági vasút állít felelős forgalmi szolgálattevőt. A nem vitás tényállás szerint 1929. május hó 29-én a felperest a baleset az átrakó állomáson akkor, amikor a második vágányon vesztaglő vasúti kocsiban a talpfák számolásával volt elfoglalva, akként érte, hogy a B. gazdasági vasút egy mozdonya két megrakott vasúti kocsit az első vágányról áttolt (átdobott) a második vágányra, ahol ez a két kocsi nekiütődött annak a kocsinak, amelyen a felperes tartózkodott, amire a felperes a kocsiból kiesett s karját törte. A kir. Kúria 170. számú elvi határozata szerint a (. . . Mint a fejben. . .) Minthogy pedig az említett végrehajtási utasítás, nemkülönben H.Endre tanú vallomása szerint a baleset idejében azon az állomáson, amelyen a felperest a baleset érte, vagyis az említett átrakó állomáson a forgalmi szolgálatot a H. vasút látta el és pedig H. Endre alkalmazottja útján: ezért a felperes a balesetből kifolyóan az alperest az esetben sem vonhatja felelősségre, ha való is, hogy ő tartja üzemiben a B. gazdasági vasútat, hanem az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-án alapuló kártérítési igényét csak a H. vasút üzemben tartója ellen érvényesíthetné. (1934. febr. 15. — P. I. 1180/1933.) 730, Mt. 1741. §, — Villamos megálló helytelen elhelyezésével elkövetett gondatlanság. — Harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, K, Az alperes harmadik személynek elháríthatlan cselekményével nem védekezhetík, mert a feltételes megállóhely létesítésénél a lóversenyről haza igyekvő néptömeg mindenkor megnyilvánuló türelmetlenségével és tolongásával számolnia kellett, azért a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint gondatlanul járt el, amikor a feltételes megállóhelyet oly helyre tette, ahol a villamos a pályatest emelkedése és kanyarodása miatt az ily alkalommal 4—6 km.-re mérséklendő sebességgel nem haladhatott. De még inkább hiba terheli az alperest amiatt, hogy a villamoskocsi a baleset alkalD inlvénytár 1934, 32