Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

496 Kötelmi jog. oki összefüggésben áld, hogy útját a tilos irányban annak ellenére folytatta, hogy puszta előretekintéssel látnia kellett, hogy előtte keresztben géperővel hajtott járóművek haladnak és hogy maga sem állítja, hogy az ezek előtt való megállásban akadályozva volt. Az alperes gépkocsivezetője terhére viszont, a fellebbezési bíróság helyes megállapítása szerint, gondatlanságot megállapítani nem lehet, mert ha észlelte is, hogy tilos irányba több gyalogos közeledik feléje, a tőle elvárható gondosságot már azzal kifejtette, hogy az útkeresztezésre megszabottnál nem nagyobb sebességgel haladt. Arra ugyanis, hogy gépkocsiját avégből megállítsa, hogy a tilos irányba, haladó gyalogosok részére útat engedjen, már azért sem volt köteles, mert azonkívül, hogy több előtte haladó járműhöz csatlakozva haladt, nemcsak fel lehetett, de fel is kellett tennie, hogy a tilos irányban haladó gyalogosok az előttük keresztben haladó járóművek vonalának elérése előtt annak ellenére is megállanak, hogy a közlekedési jelzéseket figyelmen kívül hagyták. (1934. febr. 14. — P. I. 791/1933.) 728. Mt. 1741. §M 1874: XVIII. t.-c. 1. és 2. §. — Vasút felelőssége nem az elszenvedett baleset folytán meghalt személy hozzátartozóját ért kárért. — A vaspályavállalatokat terhelő tárgyi felelősség csupán arra terjed ki, amit a törvény kifejezetten reájuk ró és a felelősség a törvényes mértéken túl ki nem terjeszthető. K. A nem vitás tényállás szerint a felperes férjét, mint a m. kir. posta alkalmazottját, mozgópostai szolgálata közben 1912. január 23-án az alperes vaspályaüzeménél baleset érte, amikor olyan testi sérülést szenvedett, hogy annak folytán munkaképtelenné vált, amiből kifolyólag őt a postakincstár nyugdíjazta, az alperes pedig részére haláláig baleseti járadékot fizetett. A felperes férjének halála, mely 1931. június 8-án következett be, a fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint az elszenvedett balesettel okozati összefüggésben nem állott. A felperes azon az alapon kérte az alperest járadék fizetésére kötelezni, hogy amennyiben férjét a baleset nem éri és ennek folytán őt idő előtt nem nyugdíjazzák, hanem haláláig a posta szolgálatában állott volna, a felperes a mostani havi 32 P-nél magasabb özvegyi nyugdíjat kapott volna és hogy ettől elesett, ez a baleset következménye. Az 1874: XVIII. t.-c. 1. és 2. §-ának egybevetéséből azonban megállapítható, hogy a (. .. Mint a fejben . ..) Minthogy pedig a felperes férje nem a baleset következtében halt el, reá az idézett törvénycikk 2. §-ának 1. pontja vonatkozik, amely szakasz szerint a vállalat azon vagyoni hátrányokat tartozik megtéríteni, melyek a sérülés következtében ,,a sérültre", annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségéből vagy keresetképességének csökkenéséből hárulnak. A felperes férje pedig, mint sérült, a törvény alapján őt megillető jogot az alperessel szemben még életében érvényesítette, aminek folytán az alperes kártérítésképpen járadékfizetésre köteleztetett is, — ezzel tehát a fent kifejtettekre tekintettel az alperes kártérítési felelőssége kimerült. A törvény 2. §-ának 1. pontja ugyanis testi sérülés esetén a hozzátarto-