Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Alkuszi szerződés. 674—675. 447 birtokcsere ügyében tetszése szerint felhasználhassa s kitölthesse azok nevére, akiknek ő jónak látja. Kétségtelen továbbá az is, hogy a jutaléklevelek átadásával az alperesek érvényes kötelezettségeket akartak vállalni, de mert név kitöltése nélkül adták át s nem törődtek azzal, hogy E. Simon kiknek fogja azokat átadni, a jogosítottak személye reájuk nézve közömbös volt. Ha tehát E. Simon a kapott megbízás folytán ezeket a jutaléklevelekel valakinek a nevére kiállította, a jutaléklevelekben foglalt kötelezettség alapján az alperesek ezzel a jogosítottal közvetlen jogviszonyba kerültek s ennélfogva a jogosított nemcsak mint E. Simon tulajdonképeni engedményese léphet fel az alperesek ellen, hanem saját jogán s a jutaléklevelekben foglalt kötelezettség alapján saját jogán követelheti az okiratokban kitett összegeket. Azonban, bár a felperes engedményezője, S. Móric, ezek szerint a saját jogán követelheti az alperesektől a 200.000 cseh koronát, mert az E. Simonra bízott ,,A." jelű díj levél az ő nevére állíttatott ki, az alperesek kötelezettségét mégis a díj levél tartalma szabja meg s ha S. Móric a saját jogán is léphet fel, nem követelhet többet, mint amire az alperesek magukat a díjhvélben kötelezték. Az A. •/• alatti okirat értelmében pedig az alperesek fizetési kötelezettsége akkor áll be, ha a csere érdekében közbenjárás történik s a közbenjárás eredményeképen a csere tényleg és jogérvényesen létrejön s az A. •'. alatti jutaléklevélnek ezen a tartalmán a fellebbezési bíróság ítéletének ihelyes indokai szerint a G. •/• alatti nyilatkozat sem változtatott. Hogy kinek a közbenjárása eredményezze a cserét, arra nézve a díjlevelek nem tartalmaznak rendelkezést, de nyilván az E. Simoné és segítő társaié, mert a per adatai szerint ő volt az alperesek megbízottja, ő képviselte K. városával szemben az alpereseket s ha ebben az ügyben mások is tettek netán E. segítőtársaiként az alpereseknek szolgálatokat, kétségtelen mégis, hogy az alperesek E. Simonnal álltak levelezésben, neki adtak utasításokat. S hogy azután E. a cél érdekében kiknek a segítségét veszi még igénybe, az az alpereseknek ép úgy közömbös volt, mint az, hogy kik fogják majd kapni a jutalékleveleket. A kérdés tehát az, hogy a birtokcsere, ha esetleg a mások segítségének az igénybevételével is, de valójában mégis az E. Simon közbenjárása, tevékenysége folytán jött-e létre s olyan feltételek mellett-e, amilyen feltételeket az alperesek a megbízás adásakor, vagy később E. elé szabtak? Ha igen, az A. •/. alatti alapján az alperesek fizetni tartoznak. Téves ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy E. Simon az A. •/• alattit csak olyan személy nevére állíthatta ki s csak olyan személynek adhatta át, aki a birtokcsere ügyében eredményesen közreműködött. Emiatt az eltérő jogi álláspontja miatt a fellebbezési bíróság mm álla-, pított meg tényállást abban a tekintetben, hogy a bírtokcserénél az alperesek érdekében E. Simon miféle tevékenységet fejtett ki s a csere valóban az ő és segítőtársai közbenjárásának eredményeképen az alperesek által megszabott feltételek mellett jött-e létre? Ennélfogva a fellebbezési bíróság