Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

434 Kötelmi jog. azonban nyilvánvalóan az az oka, hogy a tudomás tényét közömbösnek tekintették, vagyis a tudomásnak a felmondási jogot kizáró hatályt nem tulajdonítottak. Ilyképen az az ellentét, amely a sz.-i kir. törvényszéknek, fentebb (I, alatt) részletesen ismertetett jogerős határozatai folytán keletke­zett, nyíltan ugyan csak az 530/1913. P. számú kúriai ítélettel szemben áll fenn, de lappangva fennáll a m. kir. Kúria évtizedes állandó gyakorlatá­val szemben is. IV. A dolog ilyen állásában a jogegységi tanács csak abban az esetben foglalhatna el olyan álláspontot, amely a hatályban levőként felismert szokás jogi szabálytól eltér, ha ennek a szabálynak alkalmazása elemi jog­érzetünk sérelmével járna, úgy, hogy a gyakorlat részére a régivel ellen­tétes új irány kijelölését a közfelfogás, is parancsoló szükségnek tartaná. Minderről azonban szó sem lehet. A jogegységi tanács előtt is isme­retes ama gazdaságpolitikai és jogi indokok ugyanis, amelyek alapján a haszonbérlőnek (és a bérlőnek) egyre fokozottabb védelmét követelik, és amely indokok a magánjogi törvénykönyvünk megalkotása végett készült tervezeteknek és javaslatoknak, így legutóbb a Mtk. törvényjavaslata 1522. §-ának szerzőit is vezették, a jogegységi tanács megítélése szerint sem olyan súlyúak, hogy a haszonbérlő (vagy a bérlő) védelmének fokozását kény­szerítő szükségnek mutatnák. Ezekkel az indokokkal szemben ugyanis ele­gendő arra utalni, hogy a haszonbérlőnek (vagy a bérlőnek) a telekkönyvi bekebelezésre vonatkozó jogosultság kikötésében és a bekebelezésben ma is teljesen alkalmas eszköze van arra, hogy magát az új tulajdonos felmon­dása ellen megvédje.. Ha pedig a haszonbérbe (vagy bérbe-) adó ily ki­kötéshez és a bekebelezéshez nem járul hozzá, az elegendő figyelmeztetés a haszonbérbe (vagy bérbe) venni szándékozónak arra, hogy szerződéses viszonya az ingatlan eladása esetében korábban is véget érhet és ezt, mint az ügylet kockázatát már ajánlata megtételénél mérlegelheti, vagy pedig módjában áll á szerződést meg sem kötni. Yédelemre a haszonbérlő csak ott tarthat számot, ahol az ingatlan el­adása és a reá következő felmondás komoly gazdasági cél nélkül pusztán abból az okból történik, hogy a haszonbéri szerződést ilyen kerülő úton meg lehessen szüntetni. Amennyiben a tényállásból ilyen összejátszás álla­pítható meg, annyiban már a joggal való visszaéléssel állunk szemben, amely­nek a törvény nem nyújt oltalmat, A jóhiszeműségbe ütköző ilyen eljárás ellen a haszonbérlőt meg kell védeni, de erre a jelen döntés, vagyis a ma hatályban álló szabály mellett is van mód, amint ezt a m. kir. Kúriának fentebb részletesen ismertetett 530/1913. P. számú ítélete mutatja. V. A kifejtetteken felül még más ok is szól az ellen, hogy fennálló jogunktól az elvi kérdésben jelzett irányban döntvénnyel térjünk el. Az a szabály ugyanis, hogy a törvényes felmondási időn túl terjedő időre kötött haszonbéri szerződés a vevőt is köti, ha. tudott róla: a gyakor­latban csak úgy válhatik be nagyobb rázkódások nélkül, ha vele összefüggő más szabályok is kísérik. Az utóbbiak megalkotása azonban nyilvánvalóan kívül esik a jogegységi tanácsnak a felmerült elvi ellentét által körvonala­zott hatáskörén. Ilyen szabály lenne mindenekelőtt az, hogy haszonbérleti szerződést általában vagy legalább bizonyos ingatlanterjedelmen túl csak írásban lehes-

Next

/
Thumbnails
Contents