Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Vétel. 652—653. 423 jegyzéshez szükséges politikai hatósági engedély megadásával kapcsolatban történt is. Ellenben hasonlóan a csatornázásért és útburkolásért fizetendő járulékok szabályozásáról a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 10. sz. döntvényében (P. H. T. 480. sz.) foglalt állásfoglaláshoz, ez a követelés is magát az ingatlant terheli mint készpénzben fizetendő összeg akként, hogy az az ingatlanból annak bármely tulajdonosával szemben behajtható. Ebből folyólag, ha az eladás időpontjában a fővárosnak követelési joga már meg van alapítva, ellenkező kikötés hiányában — vagy kifejezetten tehermentes szolgáltatás esetén — az eladó szavatol, hogy a követeléstől, mint az ingatlanra nehezedő tehertől a vétel tárgya mentessé legyen. Ügydöntő ezek szerint azoknak a tényeknek meghatározása, amelyeknek bekövetkeztével a fővárosnak a fenti összeg követeléséhez, vagyis kivetéséhez és behajtásához való joga megnyílt. Meg kell tehát állapítani azt az időpontot, amelyben a kérdéses követelés keletkezett, és pedig a hivatkozott döntvény joghasonszerüségéhez képest az utca kiszélesítése s ezzel a homlokzatnyerés megtörténtének az időpontja, esetleg a teleknyilvántartási betétben történt feljegyzés, az az időpont, amelyben a fővárosnak a követelési joga megnyílt, keletkezett. Ezt az időpontot kell tehát úgy tekinteni, amelytől fogva a fizetendő járulék terheli a kiszélesített utca mentén fekvő ingatlanokat, amelytől fogva az ingatlanból a követelés behajtható. A fizetendő összegnek a tulajdonosra kivetése ugyanis már csak számtani művelet s a kivetésnek közlése csupán a fizetési meghagyás jellegével bir, nem változtat azonban azon, hogy a követelés a fővárost az ingatlanok tulajdonosaival szemben már attól az időponttól fogva illeti, amely időpontban az utcakiszélesítés elkészült s annálfogva is, mert a jogviszony az illetékes nyilvántartásba felvétetett. Ha tehát az alapperbeli ténymegállapítással szemben bizonyítható, hogy a szóbanforgó utcaszélesítés és területrendezés már az alperessel kötött szerződéseket megelőzőleg megtörtént, hogy tehát az utca terület megváltása és homlokzatnyerés ellenértéke a létesítmények befejezésével a felperes tulajdonát tevő ingatlanokat már előzőleg is terhelte, vagy ha a teleknyilvántartási betétben a birtokrendezéskor a fővárosi pénzalapnak megtérítendő járulék a telektulajdonossal szemben már feljegyezve is volt, jóllehet a fizetendő térítmény még kiszabva nem lett: ez a körülmény mint a per érdemére vonatkozó új tény a vételi jog tárgyában kötött szerződések 8. pontjának az alapperbeli ítéletektől eltérő más értelmezésére és az alperesre nézve az alapperbeli határozatnál kedvezőbb eredményre vezethet. (1933. szept. 14. — P. VI. 1332/1932.) 653, Mt. 1385., 1395. §. — Szavatossági hiány miatt vételár leszállítása. K. A kereseti váltók alapjául szolgáló adásvételi ügylet semmisségét vitató alperesi panasz alaptalan, mert a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint nem forognak fenn olyan előfeltételek, amelyek az 1932: VI. t.-c. 9. §-a értelmében az ügyletet kizsákmányoló ügyletnek minősítenék. A tényállás szerint az alperes a felperestől megvett és 1929. évi október hó 2-án át is vett autót az autó üzemi zavarainak megállapítása után