Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

420 Kötelmi jog. irányadó tényállás szerint: q-ként 18 P 50 f-t tesz, a perbeli 300 q mennyiségnél tehát összesen 5550 P-t — késedelmi kamataival és az egész peres eljárás költségeivel együtt a felperesnek, mint E. Izidor engedményesénekmegfizetni tartozik, mert a megállapított, irányadó tényállás szerint: alperes. E. Izidorral a perbeli 300 q babra nézve — a korábban a felperes és E, Izidor között létesült C. alatti kötlevélnek átvételével — jogérvényes adásvételi ügyletet kötött, az árút azonban felhivás ellenére át nem vette és annak eredeti vételárára semmit sem fizetett. (1934. jan. 31. — P. VII. 6278/1932.) 650. Mt. 1369. §, — Tejtermelők fölöslegére kötött vételi szerződés. — Egyetemlegesség hiánya. — Mennyiség meglhatározás az eladóknak a mennyiségért való szavatossága nélkül. — Vevő szerződésszegésének következményei. K, A C/a. és C/b. jelű okiratok és a 16. NB. jelű jegyzék létrejöttének szabályszerűen megállapított körülményeiből, továbbá a szerződés (C/a., C/b.) második pontjának rendelkezéséből helyesen következtetett a fellebbezési bíróság arra, hogy a szerződést bizonyos időtartam alatt folyamatosan aláíró t.-i tejtermelő gazdák nem vállaltak bizonyos határozott napi tejmennyiség szállítására a felperes irányában kötelezettséget, hanem csupán arra vállalkoztak, hogy a szerződésben meghatározott literenkénti egységár mellett beszolgáltatják azt a napi tej-fölöslegüket a felperesnek, ami saját szükségletüknek és a községbeli tejet nem termelő lakosság tejszükségletének fedezése után fenmarad. Helytálló a megtámadott ítéletnek az a megokolt megállapítása is, hogy az alpereseknek ez a kötelezettsége nem volt egyetemleges, hanem mindegyik alperes csak a maga által termelt tej tekintetében vállalta az érintett kötelezettséget. Ez a megállapodás nyilvánult meg abban a követett gyakorlatban is, hogy az alperesek külön-külön szolgáltatták át tejüket a felperesnek, és a felperes az alperesekkel külön-külön számolt el és fizette nekik a vételárat. A szerződés L pontja ugyan a napi tejmennyiséget „körülbelül 1000— 2000 liter" mennyiségben jelöli meg, ez azonban az előrebocsátottakból foiyólag nem tekinthető olyan mennyiség meghatározásnak, amelyért a tejfölöslegük beszolgáltatására vállalkozott alperes gazdák szavatosságot vállaltak volna. Ehhez járult, hogy a felperesnek nem is állott volna jogában ennyi napi tejmennyiséget T.-ban összegyűjteni; mert — amint nem vitás — a szerződés megkötését követő időben T. községben csupán napi 600 liter tejnek forgalomba hozatalára kapott kis tejgyüjtő telep létesítésére a felperes iparengedélyt. Ezeknél fogva indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak az a kiinduló pontja: hogy az alperesek csak abban az esetben szegték volna meg szerződési kötelezettségüket, ha a saját és a községbeli ellátatlanok tejszükségletének fedezése után fenmaradó tejüket nem a felperesnek, hanem másnak adták volna el, és helytálló a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy ez a kötelezettség is csak addig az időpontig terhelte az alpereseket, ameddig a felperesnél nem állott be olyan helyzet, amely azzal a.