Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Vétel. 649. 419 E.-nak, mint eladónak, már eleve sem a tényleges teljesítésre, hanem csak árkülönbözetre irányult a szándéka, és hogy látnia lehetett volna azt is, hogy az alperesnek már eleve sem volt szándékában a bab átvétele. Sőt figyelemmel arra a nem vitás körülményre: miszerint az E. Izidor és az alperes között létrejött adásvételi ügyletnek ugyanazok voltak a feltételei, mint amelyek a felperes és E. Izidor között megelőzően létesült ügyletnél, a nem vitás tartalmú C. alatti kötlevélben megállapíttattak, azzal az egyetlen hozzáadással, hogy alperes, mint vevő, az addig már előállt haszon még a íentemlített 600 P-t is tartozott E.-nak, mint eladójának kifizetni — éppen arra vonható okszerűen következtetés, miszerint nincs kizárva az, hogy az ügyleti felek (E. és alperes) szándéka az ügyletkötés (1930: VIII. 11.) alkalmával az általuk nem vitásan megkötött adás-vételi szerződésnek teljesítésére: az árúnak átadására és átvételére irányult. Erre mutat E. Izidornak tanúvallomása és F. Gyula közvetítő ügynöknek tanúvallomása is, amelyekből megállapíthatóan: E. Izidor az általa az alperesnek eladott perbeli bab felett tényleg rendelkezett, nála tehát a tényleges teljesítés szándéka eleve kizárt nem is lehetett; amellett a vevő alperes a kötésszerű vételárat csak a hajóifuvarokmányok ellenében tartozott fizetni a szerződési feltételek értelmében, arra nézve pedig, hogy az alperes az általa megvett árút értékesíteni képtelen lett volna — a perben ugyancsak semmi adat sem merült fel és maga az a tény, hogy az általa E.-nak a C. alatti kötésre ráfizetendő, már ismételten említett 600 P-t kiegyenlítette — arra mutat, hogy eredeti szándéka a perbeli árunak átvételére irányult és ezt a szándékát, csak utóbb, nyilván a bab árának nagymérvű és rohamos esése folytán, szerződésszegő módon változtatta meg, amit a remélt áremelkedés esetén nyilván nem tett volna. De még feltéve is azt az esetet, hogy az alperes, mint vevőnek szándéka már eleve az átvételnek kizárásával, csakis az árkülönbözetből reá nézve előállható haszonra, vagyis játékra irányult volna a perbeli ügyletnek megkötésénél — akkor sincs semmi alap annak a megállapítására, hogy az eladó: E. Izidor ezt ismerte, vagy ismernie kellett volna. Mindezekből következően a perbeli ügyletnek játékszerűségét, — amit "különben is, mint kifogásbeli előadását az alperesnek kellett volna bizonyítania — a fennforgó esetben és tényállás mellett megállapítani nem lehet, következően a felperesnek erre az alperesi kifogásra vonatkozó felülvizsgálati panasza alapos. Alaptalan a fennforgó esetben az alperesnek a per során érvényesített az a kifogása is, hogy a felperes kereseti követelésével azért is, elutasítandó a szóbanlevő ügylet árdrágító, lánckereskedelmi ügyletnek minősül. Alaptalan pedig ez a kifogás egymagában véve már annál a megállapított körülménynél fogva, hogy a perbeli árunak a közforgalomban nyilván az árúbőség folytán kialakult ára, a peres ügylet megkötése után igen jelentékeny mérvben esett; így a perbeli ügyletkötéseknek nem tulajdonítható árdrágító hatás. Minthogy ilyen ügyállás mellett az alperesnek a fenntartott kereseti követeléssel szemben érvényesített összes kifogásai alaptalanoknak bizonyultak, ezért az alperes az irányadó anyagi jogszabályok értelmében a perbeli árúnak szerződéses ára és a teljesítés helyén és idején (1930. október vérgén) volt piaci ára között mutatkozó különbözetét — amely a megállapított, 27*