Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

418 Kötelmi jog. ugyan azonos a felperes és E. Izidor között 1930. július 30-án létrejött adásvételi ügylettel, csupán annak feltételei voltak a korábbi ügyletben meghatározott vételártól (m/m-kénti 47 P.) eltekintve azonosak. A felperesnek idevonatkozó felülvizsgálati érvelése tehát nem helytálló. Abban a tekintetben azonban, hogy ez az E. Izidor és alperes között létesült, itt elbírálás alatt álló ügylet olyannak tekintendő-e, amelyben az ügyletkötő felek szándéka, a tényleges teljesítés kizárásával, már eleve csupán az árkülönbözetre v. i. játékra irányult — a fellebbezési bíróság már téves álláspontra helyezkedett. (. . . . Mint a fejben La... .) Azt a kifogást, hogy a fennforgó esetben csupán árkülönbözetre irányuló játékügyletről lehet szó — a kifogást érvényesítő alperesnek kellett volna bizonyítania. Az elsőbíróság ítéletéből a fellebbezési bíróság által átvett ténymegállapításokból azonban ennek az alperesi kifogásnak a jogszerűségére okszerűen következtetni nem lehet. A fellebbezési bíróság a fennforgó esetben azon az alapon következtetett a szóbanlevő ügyletnek csupán az árkülönbözetet szem előtt tartó játékszerűségére, mert az alperes az ügylet megkötése idején nem volt kereskedő, és így — szerinte — az alperes szándéka nem is irányulhatott — továbbeladási célzat hiányában — 3 waggon bab tényleges átvételére és pedig annál kevésbbé; mert alperes az ügylet létesítése idején az addig már előállott és E.-nak fizetendő 600 P haszonösszeget sem a saját pénzéből fizette ki, hanem a S. cég követelése terhére számolta el E.-nal szemben, amiből a fellebbezési bíróság azt a további következtetést vonta le, hogy alperesnek már eleve nem is állhatott szándékában a 3 waggon bab árát tényleg kifizetni, amikor ebből az imént említett körülményből fizetésképtelensége is nyilvánvaló; az eladó E. előtt pedig mindezek a körülmények ismeretesek kellett, hogy legyenek. A fellebbezési bíróságnak ezek a pusztán a fent kiemelt tényekből levont következtetései azonban, nyilván helytelenek, és okszerűen nem eredményezhetik a perbeli ügylet játékszerűségének megállapítását; — mert míg egyfelől magának annak a körülménynek, hogy az alperes, mint vevő, a perbeli ügylet megkötése idején nem volt hivatásos kereskedő -— a fent kiemelt vitás kérdésnél és ettől függően a per érdemi elbírálásánál döntő jelentősége egyáltalán nincs, addig másfelől, tekintettel arra a megállapított irányadó tényállásra, hogy a 600 P. ártöbbletet az alperes az eladó: E.-nak kifizette (elszámolásban), ugyancsak közömbös az a körülmény is, hogy ez a fizetés micsoda forrásból történt; az pedig, hogy ez a 600 P. mi címen számoltatott el a S. céggel szemben, az alperest és E.-t érintő jogviszonyból kifolyóan? ennek a pernek körén kívül esik és a döntő csak az lehet, hogy azt a 600 P-t, amelyet az alperes a perbeli adás-vételi ügyletnek megkötése alkalmával az eladó — E.-nak a C. alatti eredeti kötlevélben meghatározott vételáron felül fizetni tartozott — az irányadó tényállás szerint — kiegyenlítést nyert. Az alperesnek a fellebbezési bíróság által ezek szerint minden alap nélkül következtetett fizetésképtelenségére pedig a perben semmiféle adat fel nem merült, aminthogy egyébként abban a tekintetben sem merült fel semmiféle adat, amelyből arra volna okszerű következtetés vonható, miszerint