Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Kölcsön. 645—646. 415 réstől a kölcsönösszeg kiszolgáltatását az alperesek bármelyike egyedül is követelhette és a felperes a kiszolgáltatást bármelyik alperes kezéhez teljesíthette. Áll ez annál inkább, mert a kölcsöntőke első 10.000 P-s részletének felvételéről szóló I-/. alatti nyugtatványnak a II.—IV. r. alperesek mindegyike részéről történt aláírása és a kölcsöntartozásról szóló felperesi számlának eredetileg szintén csupán a pénzfelvételt eszközlő II.—IV. r. alperesek nevére történt megnyitása a kölcsön felvétele tekintetében a hitelezői egyetemlegességre irányuló ügyleti akarat feltevésének nyilvánvalóan ellene mond. Minthogy ekként az I. r. alperes, aki a kölcsönösszeg kiszolgáltatása ellenében adandó váltókat, sem írta alá, a felperestől kölcsönt nem kapott, kölcsön kötelme a felperes és az I. r. alperes között létre nem jött; ebből az okból megfelel az anyagjogi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperest az I. r. alperessel szemben keresetével elutasította. (1934. máj. 4. — P. IV. 3019/1933.) 646. Mt. 1314. §, — Kölcsön. — Az a körülményi, hogy a kölcsön összege a felek egyező akarata szerint meghatározott célra volt felhasználandó, az ügylet jogi minősítését nem befolyásolja. K. A felperesek a kereseti összeget visszafizetés kötelezettséga mellett azzal a rendeltetéssel adták, hogy az alperes az édesatyja téglagyári és építési vállalkozói üzletébe társul belépjen és az összeg az alperes vagyonbetételének kiegészítésére szolgáljon. Ebből a tényből ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy a kereseti összeg az alperesnek kölcsön adatott. Ugyanis az a körülmény, hogy az összeg a felek egyező akarata szerint meghatározott célra volt felhasználandó, az ügylet jogi minősítését nem befolyásolja. Az a körülmény, hogy a felperesek a társasági szerződés ismerete mellett a 27. alatti elismervény tartalma szerint elfogadták azt, hogy a vagyonbetétet a közös üzletből kizárólag a létrejött társasági szerződés értelmében vehetik fel és annak részükre leendő visszafizetésére nézve a társasági szerződés az irányadó, amint azt a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette, egyedül a felperesek biztosítását célozta arra nézve, hogy a pénz a társasüzletben maradjon s ha az bármi okból kifizetésre kerül, azt egyedül a felperesek legyenek jogosultak felvenni, de nem jelenti azt, hogy a felek megállapodása értelmében a kölcsön a társasági viszony megszűnése esetére volt visszafizetendő. Ekként pedig arra való tekintettel, hogy az irányadó tényállás szerint a kölcsön visszafizetésének határidejét a felek külön meg nem határozták, megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, amely szerint — tekintet nélkül a társasági szerződés rendelkezéseire — az alperest a kölcsön visszafizetésére kötelezte. (1933. dec. 13. — P. IV. 113/1933.)