Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Átértékelés. 642—644. 413 elsősorban a csehszlovák területen levő ingóságait jelölte meg a hagyomány kielégítésére alapul s hogy ?. csehszlovák bíróság ezt a vagyont zár alá vette, valamint az sem, hogy a hagyaték állaga tekintetében per folyt a hagyomány kifizetésére kötelezett örökösök között és ez a per folyamatban volt a felleb­bezési bíróság ítéletének meghozatalakor is. Ezek a körülmények ugyanis nem gátolták a felperest abban, hogy le­járt hagyománykövetelését az esedékességek idejében, illetve legkésőbb az átértékelésre irányuló kérelem előterjesztésére megszabott határidőben per útján érvényesítse akként, hogy az alpereseknek a kielégítés tűrésére vaíó kötelezését kérje. (1933. jún. 23. — P. I. 5565/1931.) 643. 1928: XII. t.-c. 21. §. 2. bek., 22—24. §§., 1100/1929. P. M, sz, r. 42. §. 2. bek. — Kártérítés életbiztosítási kötele­zettség nemteljesítése miatt. K. Az A-/, alatti okirat szerint az alperest az a kötelezettség terhelte, hogy a felperes javára 1911. március 16-tól kezdődő hatállyal 20 év tarta­mára 100.000 koronáról szóló életbiztosítási ügyletet kössön és ennek a dí­jait fizesse. Nem vitás, hogy az alperes ezt a vállalt kötelezettségét nem teljesí­tette. A felpereseket tehát a biztosítás elmaradása miatt kárpótolni tarto­zik, vagyis őket olyan helyzetbe kell juttatnia, mint aminő helyzetbe jutot­tak volna az életbiztosítási ügyletnek valamely biztosító társasággal való megkötése esetén. Az alperes a per során ezt a kötelezettségét ilyen terjedelemben el is ismerte (Te. 40. §.) A felperesek pedig, mint a biztosított örökösei biztosí­tási szerződés alapján a biztosító társaságtól csak azt az összeget követel­hetnék, amely őket az 1928: XII. t.-c. 21. §-ának 2. bekezdése, illetve a 22—24. §-ok rendelkezései szerint az 1100/1929. P. M. számú rendelet 42. §-a (2. bek.) értelmében majdan meg fogja illetni. A keresetnek ez a része tehát ebben a terjedelemben még időelőtti. Ezeknélfogva a fellebbezési bíróságnak a felpereseket a 100.000 korona átértékelt megfizetésére irányuló keresetükkel elutasító döntése is megfelel az anyagi jognak. (1933. szept. 7. — P. II. 4088/1932.) 644, 1928: XII. t.-c. 32. §, — Átértékelés külföldi hitelező javára. — A viszonosság feltétele mellett külföldi hitelező javára külföldi pénznemre szóló követelés átérétékelésének is helye van. K. A most tárgyalt fizetési kötelezettségének az alperes csak átértéke­lés mellett tehet eleget. A hitelező felperes ugyan külföldi (német) cég és a követélés külföldi pénznemre (márkára) szól, az 1928. évi XII. t.-c. 32. §-ából kitünőleg azon­ban viszonosság mellett ilyen esetben is helye lehet átértékelésnek. A m. kir. igazságügyminiszter 1931. március 31-én kelt 9974/1931. VII. I. M. számú nyilatkozatából pedig annyi kitűnik, hogy a perbelihez hasonló pénzkövetelésnél, melynek gazdasági célja a bérbeadó kártalanítása. Német­országban magyar hitelező javára is figyelembe jön a pénzértéknek lerom­lása. Az átértékelésnek azonban az 1928. évi XII. t.-c. 32. §. rendelkezéséhez^

Next

/
Thumbnails
Contents