Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Államszolgálati ügyek 16. 25 lakni. Az ily özvegyet az e bejelentést követő lakbérnegyed első napjáig a férje állomáshelyének megfelelő lakáspénz, ettől kezdve pedig az új lakóhelyül bejelentett helységnek megfelelő lakáspénz illeti meg. Kb. Az iratok szerint a panaszos az 1914. évi november 3-án hősi halált halt első férje H. B. százados után özvegyi ellátásban részesült. De mivel 1918. évi október 29-én újabb házasságra lépett, H. L.-tal, özvegyi nyugdíját beszüntették. A panaszos második házassága azonban bíróilag felbontatván, a panaszos részére kérelme folytán az özvegyi nyugdíj F. községbe folyósíttatott a VI. lakáspénzosztály szerint járó lakáspénzzel együtt 1931. évi január hó 1-től kezdve. A panaszos azonban 1931. évi június 3-án beadott kérvényében a b.-i lakáspénz folyósítását kérte s miután ez a kérelme elutasíttatott, azt újból megismételte, de ismét elutasíttatott. Ez ellen az utóbbi elutasító határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszos átmenetileg a v.-í, véglegesen pedig a b.-i lakáspénzre tart igényt azon az alapon, hogy első férje utolsó állomáshelye V. volt, ő pedig második házassága felbontása óta állandóan B.-n lakik. Az ismertetett tényállás szerint a panaszos 1923. évi május 1-én, mivel akkor még második házassága fennállott, özvegyi ellátásban nem részesült s így nem volt szükség arra, hogy a lakáspénze folyósítása céljából állandó lakóhelyét bejelentse. Ebből következik, hogy az 5600/1924. M. E. sz. rendelet 4. pontjának a) alatti rendelkezése a panaszosra nem alkalmazható, de nem alkalmazhatók a b) és d) alatti rendelkezések sem, mert a panaszos első férje a tényleges szolgálatban és 1923. évi május 1. előtt halt el. A jelen ügyre vonatkozólag tehát kifejezett rendelkezés nincs az 5600/1924. M. E. sz. rendeletben. A rendelet eme hiányát a bíróságnak kell pótolnia. A hivatkozott rendelet 4. b) pontja szerint az özvegyet is megilleti a lakáspénz szempontjából az a jog, hogy egy éven belül végleges lakóhelyet válasszon s addig is, míg ez megtörténik, férje utolsó állomáshelye szerinti lakáspénzt követelhet. Az az özvegy, aki újból házasságra lépett s ebből az okból 1923. évi május hó 1-én özvegyi ellátás élvezetében nem állván, lakóhelyét sem volt köteles bejelenteni, újabb házasságának megszűnése után hasonló helyzetben van azzal az özveggyel, akinek férje a tényleges szolgálatban 1923. évi május t. után halt el, mert neki is kérnie kell özvegyi nyugdíja folyósítását és be kell jelentenie azt a helységet, ahol állandóan lakni szándékozik. A joghasonszerűség alapján tehát az ilyen özvegyre is az 5600/1924 M. E. 'sz. rendelet 4. b) pontját kell más rendelkezés hiányában alkalmazni, E pont szerint pedig az özvegy végleges lakóhelyének bejelentéséig férje utolsó állomáshelyének megfelelő lakáspénzre, a bejelentést követő lakbérnegyed 1. napjától kezdve pedig arra a lakáspénzre tarthat igényt, amelynek megfelelő lakáspénzosztályba tartozik az a helyiség, amelyet végleges lakóhelyéül bejelentett. A jelen esetben a panaszos első férjének, aki után özvegyi ellátásra van igénye, utolsó állomáshelye V. volt s a panaszos második házasságának meg-