Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Államszolgálati ügyek 12. 21 •elhívott kormányrendeletnek 75. és 76. pontjai egyrészt előírják azt, hogy az 1912: LXV. t.-c. 35. §-ának második bekezdésében említett rendelkezési állományba helyezés tekintetében, az 1925. évi július hó l-jétől kezdődő hatállyal, a VII. fejezetben foglalt rendelkezések szerint kell eljárni, másrészt kimondják, hogy mindazokat a tisztviselőket, akiknek állása bármily okból feleslegessé vált, vagy akik bármilyen törvény vagy kormányrendelet alapján végrehajtott létszámcsökkentés következtében elbocsátandók — rendelkezési állományba kell helyezni. Ezekből a rendelkezésekből tehát nyilvánvaló, hogy a hivatalok és állások megszüntetése miatt szükségkép eszközlendő rendelkezési állományba helyezéseknél, tehát éppen azokban az esetekben, melyekre nézve a kormányrendeletben felhívott 1912: LXV. t.-c. 35. §-a, másrészt Szolgálati Szabályok 259. §-a tartalmaznak rendelkezéseket — ezentúl a szóbanlevő kormányrendelet VII. fejezetében foglalt határozmányoknak kell érvényesülniük. Mindezekre tekintettel a bíróság a m. kir. belügyminiszternek azt az álláspontját, hogy az 1932: XII. t.-c. következtében végrehajtott rendelkezési állományba helyezéseknek a Szolgálati Szabályok 259. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével kellett megtörténniök — magáévá nem tehette. V. A 7000/1925. M. E. számú kormányrendelet VII. fejezetében foglalt határozmányok azonban a rendelkezési állományba helyezettekkel szemben követendő eljárásnak csupán csak részletesebb, de törvény erejével bíró újabb szabályozását adják, amely szabályozás természetesen már irányadó volt a kormányrendelet folytán létszámapasztás alá vont tisztviselők rendelkezési állományba helyezésénél is, azonban ennek a kormányrendeletnek, de más jogszabályoknak egyetlen rendelkezése sem nyújt alapot a panaszos által vitatott annak az álláspontnak a törvényességéhez, hogy e rendelkezések a már hatályát vesztett létszátmapasztási törvények egyes különleges határozmányait, így különösen az 1923: XXXV. t.-cikknek a hadirokkantak részére kedvezményt biztosító 1. §-át az ezentúl bármily okból történő rendelkezési állományba helyezéseknél, illetve elbocsátásoknál újból életrehívni kívántak volna. Mindezekből a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a volt népjóléti és munkaügyi minisztert, illetőleg jogutódait a minisztériumban előállott szervezeti változás következtében szükségesnek talált rendelkezési állományba helyezéseknél és elbocsátásoknál az 1923: XXXV. t.-cikknek a panaszos által felhívott rendelkezése egyáltalában nem korlátozhatta, s ehhez képest a bíróság a panaszosnak azt az igényét, hogy hadirokkantságára tekintettel részére továbbra is a tényleges szolgálatot teljesítő tisztviselőknek járó csonkíttatlan illetmények utaltassanak ki — törvényesnek el nem ismerhette. (1932. okt. 25. — 4301/1932. K. sz. — 1399. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 72.) 12. 1927: XXIV, t.-c. 2. §. — E §. \. a) pontja alapján történő nyugdíjfizetésnek előfeltétele optálás esetében az, hogy az ily alapon igényelt magyar állampolgárságnak a belügyminiszter által történt megállapítása igazoltassék. Magának az optálásnak igazolása nem elégséges.