Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
22 Közigazgatási jog. Kb, A panaszos özvegy, akinek elhalt férje részére a m. kir. pénzügyminiszter az 1912: XXIV. t.-c. alapján engedélyezett nyugdíjat a magyar állampolgárság igazolásának napját követő hó, azaz 1930, évi szeptember hó% első napijától kezdve folyósította, — azt vitatja, hogy férjét az ellátás, a_ törvény 5. §-a értelmében, 1926, évi július hó első napjától visszamenőleg, megillette, mert a magyar állampolgárság fenntartására irányuló bejelentését a m, kir. belügyminiszternél szabályszerűen még az 1923, évben megtette; a miniszteri elhatározás késedelmes kiadása pedig ily jogfosztó következménnyel nem járhat. A panaszos özvegy érvelése nem helytálló, és így a bíróság a panasznak helyet nem is adhatott. Mert a törvénynek a panaszos által is felhívott 5. §-a értelmében az ellátást azok részére kell 1926. évi július hó első napjától kezdődőleg kifizetni, akik a törvényben megszabott feltételeket már a törvény életbeléptetése előtt, — vagy legalább az attól számított hatvan napon belül igazolják. A nem vitás tényállás szerint az elhalt férj az optió útján igényelt magyar állampolgárságát csak 1930. évi augusztus havában igazolta. Minthogy pedig a törvény 2, §. 1. a) pontja értelmében a nyugdíj fizethetésének előfeltétele az optálás esetében az, hogy az ily alapon igényelt magyar állampolgárságnak a m, kir, belügyminiszter által történt megállapítása igazoltassék: kétségtelen, hogy magának az optálásnak — az állampolgárság fenntartását célzó igénybejelentésnek — igazolása nem elégséges, hanem az állampolgárság miniszteri megállapításának igazolása szükséges. De még abban az esetben is, ha a panaszos álláspontja az optálás jogi következményét illetően helytálló volna, az adott esetben a nyugdíjnak az 1926. évi július hó első napjától igényelt folyósítása meg nem történhetnék; mert — az iratok szerint — a panaszos férje nyugdíjjogosultságának a. megállapítását első ízben — 1930. évi május hó 17-én kérelmezvén, — ellátása csak az ettől az időponttól számított három évre visszamenőleg, vagyis 1927. évi június hó 1-től lenne folyósítható. (1932. jan. 5. — 3520/1931. K. sz. — 1402. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 79.) 13. 1929: XV. t.-c. 1. § E §. ötödik bekezdésében megjelölt valósággal eltöltött hat havi tényleges szolgálati idő"-be a: kórházban betegen eltöltött idő nem számít be. (1933. jún. 21 — 7152/1930. K. — 1410. E. H. — Kod. 1933. évi 4. í 98.) 14. 1929: XXX. t.-c. 76. §. 3. p„ 89. §. 7. bek. — A törvényes képesítés megszerzését elmulasztott közalkalmazott elbocsátása ügyében nem a fegyelmi, hanem az alkalmazó hatóságnak kell intézkednie. (81.324/1933. B. M. — B. K. XXXIX. évf. 45.) 15. 1930: XXVI. t.-c. 7. §. — E §. (2.) bekezdésébe foglalt az a rendelkezés, hogy az előző bekezdés alapján nyugdíjat csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával lehet engedélyezni, mint. alaki kellék csak a közigazgatási hatóság előtt folyó eljárásra vonatkozik. Ezért a pénzügyminiszteri előzetes hozzájárulás hiánya nem akadálya annak, hogy a közigazgatási bíróság az:
