Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

18 Közigazgatási jog. nejét a panaszost özvegyi ellátás megállapítására irányuló kérelmével elutasította. Az ez ellen a határozat ellen irányuló panasz alaptalan. Az 1912. évi LXV. t.-c. 51. §-ának 5. pontja szerint egyéb feltételek fenforgása esetén az elvált nőnek abban az esetben van igénye özvegyi ellátásra, ha a férj tartásdíj fizetésére volt kötelezve. A b.-i kir. törvényszéknek a házasság felbontási perben hozott 1. P. 33361/3/1930. sz. ítélete szerint a férj az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 12 hónapon át volt csak tartásdíj fizetésére kötelezve. Az özvegyi ellátás a férjnek tartási kötelezettségét pótolja. Akkor tehát, amikor a férj tartási kötelezettsége csak időleges, az özvegyi nyugdíj sem járhat végleges hatállyal. Helyesen járt el tehát a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter akkor, amidőn a panaszosnak ellátásához való igényét nem állapította meg. Ezért a panasznak helyet adni nem lehetett. (1933. dec. 20. — 5662/ 1930. K. — 1443. E. H. — Kod. 1934. évi 2. f. 63.) 9. 1912: LXV. t.-c. 120. §., 5600/1924. M. E. sz. r. V. fej. 4. pont. — Az 5.600/1924. M. E. sz. rendelet V. fejezetének 4. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a lakáspénzügyekben utolsó fokon minden más eljárás kizárásával a miniszter határoz — nem értelmezhető olyképen, hogy lakáspénzügyekben nincs helye eljárásnak a közigazgatási bíróság előtt. Kb. Az iratok szerint a panaszos terhére jogosulatlanul felvett lakáspénzek megtérítéseként 5.346 P 65 fillér térítmény Íratott elő. A panaszos azonban kérte ennek visszafizetése alól leendő felmentését, de kérelme elutasíttatott. Ez ellen az elutasító határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszos a térítmény törlését és visszatartott nyugdíja folyósításának elrendelését kéri. A panasszal szemben a m. kir. pénzügyminiszter az 5.600/1924. M. E. sz. rendelet V. fejezetének 4. pontjában foglaltakra hivatkozással, hatásköri kifogást emelt. Az 5.600/1924. M. E. sz. rendelet V. fejezetének 4. pontja valóban úgy rendelkezik, hogy a lakáspénzügyeikben utolsó fokon, minden más eljárás kizárásával a miniszter határoz. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy lakáspénzügyekben közigazgatási bíróság előtti eljárásnak nem lehet helye. Kitűnik ez abból a körülményből, hogy az 1912: LXV. t.-c. 120. §-ának 1. bekezdése ugyancsak a minisztert nevezi meg ellátási ügyekben végső fokon eljáró hatóságnak és mégis a második bekezdésben világosan kimondja, hogy a miniszter határozata ellen közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. Úgy a törvény, mint a rendelet ismertetett rendelkezése tehát csak úgy értelmezhető helyesen, hogy a miniszter csak a közigazgatási eljárásban szerepel végső, illetve utolsó fok gyanánt és csak az ő határozatának meghozatala után lehet helye bírói eljárásnak. Az 5.600/1924. M. E. sz. rendelet fentebb említett rendelkezése tehát nem zárja ki a közigazgatási bíróság előtti eljárás lehetőségét, feltéve, hogy