Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

.egyéb jogszabályok szerint lakáspénzügyekben lehet-e helye bírói eljárásnak. E tekintetben az érvényben lévő jogszabályok kifejezetten nem rendelkeznek. Abból a körülményből azonban, hogy a lakáspénz az 1912: LXV. t.-c-ben szabályozott és a nyugdíj járulékát tevő lakbérnyugdíj helyébe lépett és hogy az 1912: LXV. t.-c. 120. §-a szerint közigazgatási bíróság előtti eljárásnak a lakbérnyugdíjra való igények kérdésében is volt helye, okszerüleg következik, hogy a törvénnyel biztosított bírói hatáskör a lakáspénzre való igények tekintetében is fennáll és nem szűnik meg annak következtében, hogy a későbbi jogszabályok lakbérnyugdíj helyett lakáspénzt rendszeresítettek a nyugdíjasok részére. Ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1932. nov. 30. — 4818/1932. K. — 1433. E. H. — Kod. 1934. évi 2. f. 37.) 10. 1921: XXXIL t.-c. 22—25. §. — A szolgálati idő alatt keletkezett sérülés csak akkor adhat igényt sérülési pótdíjra, ha a sérülés a szolgálat teljesítése közben, vagy legalább is a szolgálattal szoros kapcsolatban állott elő. (1933. máj. 23. — 4358/ 1931. K. — 1420. E. H. — Kod. 1933. évi 4. f. 114.) 11. 1923: XXXV. t.-c. 1. §. — Az a rendelkezés, hogy hadirokkant a közszolgálatból csak saját kérelmére bocsátható el — nem nyerhet alkalmazást hivatalok megszüntetése miatt bekövetkező elbocsátásoknál. Kb. I. A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök az 1932. évi június hó 24-én 1772. eln. szám alatt kelt rendeletével a panaszost arról értesítette, hogy a népjóléti és munkaügyi minisztériumnak az 1932: XII. t.-c. következtében történt megszüntetésére tekintettel a panaszost viselt állásától 1932. évi június hó 30. napjával felmenti és 1932. évi július hó 1. napjától rendelkezési állományba helyezi, és hogy eddigi illetményeinek megszűntetése és a rendelkezési állományban járó illetményeinek utalványozása iránt külön intézkedik. Ezt a rendelkezést támadja meg a panaszos és kérelme az, hogy a bíróság kötelezze a m. kir. kincstárt a tényleges szolgálatban járó csonkíttatlan illetményeinek folyósítására. Ezt a kérelmet a panaszos azzal indokolja, hogy a bemutatott Egyéni lap tanúsága szerint 50%-os hadirokkant, és így az 1923: XXXV. t.-c. 1. §-ának rendelkezése szerint létszámcsökkentés folytán a tényleges szolgálat kötelekéből el nem bocsátható. A m. kir. belügyminiszter a panaszirat áttételével egyidejűleg a bírósághoz intézett iratában azt a nyilatkozatot tette, hogy a volt népjóléti és munkaügyi minisztériumnak az 1932: XII. t.-cikkel történt megszüntetése folytán annak valamennyi tisztviselője a Pénzügyi Szolgálati Szabályzat 259. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével rendelkezési állományba helyeztetett, — és hogy a panaszos által felhívott 1923: XXXV. t.-c. 1. §-.a a hadirokkantakra mentességet csupán a létszámcsökkentésekkel szemben biztosít, itt azonban nem létszámcsökkentésről, hanem egy intézmény megszüntetésével kapcsolatos végrehajtási rendelkezésről van szó,