Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Államszolgálati ügyek 7. 15 Ez az elv a tényleges szolgálatban állóknál hatályos jogszabályokban is kifejezést nyer, nevezetesen aminthogy az 5000/1924. M. E, számú rendelet I. fejezet 15. pontja érteiméhen a fizetés első kinevezés esetén attól a naptól jár, amely napon az illető a hivatali esküt letette; akkép az 5600; 1924. M. E. sz. rendelet I. Jejezet 7. pontjában foglalt rendelkezés szerint a lakáspénzt is az első kinevezés esetén, a hivatali eskü letételének napjától kezdve kell folyósítani és a legközelebbi lakbérnegyedig a lakáspénznek időaránylagos részét külön kell kifizetni. Mindezek alapján az ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. (1932. ápr. 26. — 5163/1927. K. — 1434. E. H. — Kod. 1934. évi 2. i. 38.) . . 7. 1912: LXV. t.-c. 31. §. — I. A miniszter lemondása s ennek elfogadása a miniszter felmentéséig nem érinti a hatósági jogok teljességét. — II. Az 1912: LXV. t.-c. 31. §. (4.) bekezdésében a tudományegyetemi és műegyetemi tanároknak a 70. életév betöltése okából történő nyugalomba helyezésére vonatkozó rendelkezés csak az ott megjelölt tanárokra érvényes és nem alkalmazható az országos képzőművészeti főiskola tanáraira is. Kb. Figyelemmel arra, hogy a panaszosnak illetményekre támasztott igénye akkor helytálló, ha az a miniszteri elhatározás, amely a tényleges szolgálati viszonyt megszüntette, az illetményigényre kiható vonatkozásában hatálytalan, a bíróság az illetményigény jogosságának elbírálhatása végett nem mellőzheti annak megvizsgálását, hogy a miniszter a panaszosnak végelbánás alá vonását rendelő határozatát törvényes alapon adta-e ki vagy sem. I. A panaszos azt vitatja, hogy a miniszter rendelkezése közjogilag sérelmes és így érvénytelen, amennyiben a rendelet kiadása idejében, az az 1932. évi szeptember hó 27-én, a miniszter állásáról már lemondott volt, aki mint a lemondott kabinet tagja már csak egyszerű adminisztratív teendők ellátására volt jogosított; a minisztérium lemondásával felelőssége is megszűnt, s jóllehet az államfő részéről az ügyek ideiglenes vitelére megbízatása volt, ez a megbízatás, közjogunk lényeges forrása, a szokásjog értelmében csak a bürokratikus jogfolytonosság biztosítását szolgálta; azonban olyan intézkedéseket, amelyek köz- vagy magánjogi jogteremtő vagy jogfosztó rendelkezéseket foglalnak magukban — soha nem tett és ellen sem jegyzett. A lemondott, de állásuktól még fel nem mentett minisztereknek jogállása és hatásköre tételes törvénnyel nincs szabályozva. Minthogy azonban a minisztérium minden egyes tagja mindennemű eljárásért törvény értelmében felelős (1848: III. t.-c. 4. és 18. §§.), — ez a felelősség kétségen kívül fennáll mindaddig, míg a miniszter állásától fel nem mentetik. Hogy az Államfő a minisztertől a megbízatást bármikor visszavonhatja, illetőleg, hogy ezt a miniszter — az egyéb köztisztviselőktől eltérően — bármikor visszaadhatja, — a minisztereknek csupán politikai felelőssége szempontjából bír jelentőséggel; a miniszter jogi felelőssége azonban a felmentésig terjedő egész idő alatt, a hatósági jogkörében tett minden rendelkezése tekintetében fennáll. A miniszteri hatósági jogkör tenjedelme szempontjából pedig közömbös