Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

12 Közigazgatási jog. előbb felsorolt feltételek fennforgása esetén, be kell számítani a csupán tiszteletdíj élvezet mellett eltöltött szolgálati időt is. Az idézett törvény rendelkezések egybevetése azt az okszerű követ­keztetést eredményezi, hogy a 31. §. második bekezdésében jelzett „rend­szeresített álláson ideiglenes minőségben" történt alkalmazás s ennek be­számítására vonatkozó rendelkezés szempontjából megkülönböztetést nem lehet tenni azon az alapon, hogy az ideiglenes alkalmazás előre meghatá­rozott időtartamra, vagy pedig az időtartam meghatározása nélkül történt-e. Nem pedig azért, mert egyrészt a törvény most felhívott szakasza ily meg­különböztetést nem tesz, másrészt a meghatározott időre szóló alkalmazás is ideiglenes, végül, mert a fentiek szerint a törvény a meghatározott időre szóló é9 ezzel a szolgálati kötelék szempontjából többnyire egyjelentőségű más ideiglenes alkalmazásokban töltött idő beszámítását is lehetővé teszi. Figyelemmel ezek után arra, hogy a miniszter felvilágosító irata szerint a panaszos úgy 0.-n, mint Sz.-n, majd Sz.-n mint helyettes tanár mindig rendszeresített állásokban, s a jelzett két utóbbi állomáshelyén még rend­szeresített illetmények élvezetével és mindig a rendes tanárokéval azonos munkakörben és elfogaltsággal is működött, e szolgálatait megelőző időben pedig — nem vitásan — nyugdíjra jogosító végleges alkalmazásban állott és figyelemmel arra, hogy szolgálatainak folytonosságát a miniszter sem tette vitássá: a bíróságnak a panaszos állandó ellátásához való igényjogo­sultságát meg kellett állapítania. Megjegyzi a bíróság, hogy a miniszter panaszolt határozatában az 1912: LXV. t.-c. 13. §-ának 7. pontjára történt hivatkozás nyilvánvalóan téves, nemcsak azért, mert „kifejezetten csak bizonyos meghatározott időre vagy csak átmeneti szolgálattételre" stb. szóló alkalmazás beszámí­tása felől a törvényszakasznak a hatodik bekezdése rendelkezik, hanem azért is, mert ez a rendelkezés az ilyen szolgálat beszámítását — az ott em­lített esetben — nemcsak megengedi (amint az a miniszter okiratában fog­laltatik), hanem kötelezőleg előírja. Mindezek alapján és tekintettel arra, hogy a panaszos állandó ellá­tásban részesítése iránti kérését 1931. évi február havában terjesztette elő, s így az elmaradt nyugdíjrészletek megtérítéséhez három évre visszamenő­leg van az 1912: LXV. t.-c. 115. §-a alapján igénye: az ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. (1933. máj. 30. — 6584/1932. K. — 1432. E. H. — Kod. 1934. évi 2. f. 34.) 5. 1912: LXV. t.-c. 15., 20. §. — Ha a szolgálat folytonos­sága amiatt szakad meg 30 napnál hosszabb ideig, hogy az alkal­mazott újabb állásra történt kineveztetése után hatósági intézke­dés következtében tette le az esküt 30 nap elteltével és emiatt foglalta el későbben új állását, a megszakítás nem minősül olyan­nak, mely a korábbi szolgálat beszámítását kizárja. Kb. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a panaszosnak 1902. november 19-étől 1903. november 30-áig eltöltött szolgálati idejét beszámít­ható szolgálati idejének megállapításánál nem vette figyelembe. Az említett időközben 1902. november hó 19-étől 1903. június 30-áig a panaszos helyet­tes tanítónői minőségben teljesített szolgálatot, 1903. július hó 25-én ren-

Next

/
Thumbnails
Contents