Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

jiitumszolgálati ügyek 5—6. 13 des tanítónői kinevezést nyert, ebben a minőségben azonban csupán 1903. november 30-án tett hivatali esküt, így a miniszter által beszámíthatóság szempontjából különben nem kifogásolt helyettes tanítónői szolgálata s rendes tanítónői szolgálatának megkezdése között 30 napot meghaladó megszakítás van és ezért az 1912. évi LXV. t.-c. 15. §-a első bekezdésének aj pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel a panaszos korábbi szolgálata beszámításra nem alkalmas. A panaszos által a m. kir. vallás- ós közoktatásügyi miniszter 960—11— 225/1931. számú felhívására Budapest székesfőváros tanfelügyelőjéhez beadott és a miniszternél 1931. június 9-én 960—1(1—380/1931. szám alatt iktatott kérvény mellékletéből, nevezetesen a panaszos kinevezési okiratának, továbbá a panaszossal együtt a z.-i m. kir. állami elemi népiskolához tanítóul kinevezett H. A.-nak és a panaszosnak kinevezésével kapcsolatban U. vármegye kir. tanfelügyelőjéhez intézett 42.928/1903. számú rendeletnek hivatalos másolatából az tűnik ki, hogy: 1. a panaszos a megnevezett tanfelügyelőnél volt köteles jelentkezni a hivatali eskü letétele végett; 2. a tanfelügyelő pedig csak akkor fogadhatta el az esküt a kinevezett tanítóktól, tehát a panaszostól is, amikor az iskolaépület teljesen elkészült és rendeltetésének át volt adható, ez pedig, amint ez a miniszternek a panaszt átvevő átiratából kitűnik, az eskütétel már említett idejében következett be. Ilyen tényállás mellett az eskü késedelmes letétele s ezzel a 30 napot meghaladó tartamú megszakítás a miniszter intézkedésének következménye, azt tehát a panaszos terhére róni nem lehet, tekintve, hogy ő az ismertetett miniszteri rendelkezés folytán az esküt korábban le nem tehette. Ezért az eskü letételének lényegileg a miniszter intézkedésén alapuló elhalasztása nem okozhatta a szolgálatnak olyan megszakítását, amely a korábbi szolgálat beszámítását kizárja. Ezekre tekintettel a panaszos beszámítható szolgálata (1902. november 19-étől 1931. március 31-éig) 28 évet, 4 hónapot és 13 napot tesz ki, vagyis az 1912. évi LXV. t.-c. 20. §-ára tekintettel 28 évet s ezért helyet kellett adni annak az előterjesztett panaszbeli kérelemnek, hogy a panaszos ellátása 28 beszámítható szolgálati év után állapíttass ék meg. (1933. márc. 14. _ 4920/1931. K. — 1421. E. H. — Kod. 1933. évi 4. f. 116.) 6. 1912: LXV, t.-c. 27. §., 1927: XXIV. t.-c. 4. §. — Oly nyugdíj ásnak, aki nyugdíjazását közvetlenül megelőzően nem volt illetmény és lakáspénz élvezetében, a lakáspénzt (lakbérnyugdíjat) is a nyugdíj folyósításának kezdőpontjától kell folyósítani. Kb. A panaszos menekült óvónő 1927. évi május havában költözött be Magyarország területére, s a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter őt 1927. évi június hó 1-étől kezdődő hatállyal nyugdíjazta, nyugdiját az 5000/ 1924. M. E. számú rendelettel íjárt fizetés alapul vételével állapította meg, lakáspénzét pedig 1927. évi augusztus hó 1-étől kezdve folyósította. Ezeket a rendelkezéseket támadja meg a panaszos és panasziratában egyrészt azt vitatja, hogy neki, mint aki a 7000/1925. M. E. számú rendelet életbelépte után is, bár elcsatolt területen, de felsőbb utasításra, tényleges