Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
10 Közigazgatási jog. tisztviselők, automatikusan, még pedig háromévenkkit lépnek elő a fizetési fokozatokban, tehát csak a várakozási idő tartamának azonosságát emeli ki; de egyáltalában nem enged következtetést arra, hogy ez az időtartam a bíráknál is — az állami tisztviselőkhöz hasonlóan — megrövidül abban az esetben, ha a megelőző állami tisztviselői minőségben egy magasabb fizetési osztályú állás címének és jellegének birtokában töltött idő szerepelt. De a bíróság nem találhatta alaposnak az 1920: XX. t.-c. 8. és következő §§-ainak rendelkezéseire való utalást sem. Mert a 8. szakaszban foglalt s a fizetés folyósítására vonatkozó szabályok nem azonosak a fizetéshez való igényt szabályozó rendelkezésekkel: különben pedig a törvénynek a miniszter által felhívott 11—13. §§-ai nem a fizetés folyósításának kivételes, az általános szabálytól eltérő határozmányait foglalják magukban, — hanem egyrészt a fizetési fokozatokban való előlépés törvényes akadályait (11. és 12. §§.) sorolják fel, másrészt a második és harmadik fizetési csoportokba besorozott bírák és ügyészek szolgálati idejének bizonyos esetekben való előnyösebb számítása iránt tesznek rendelkezéseket (13. §.). A bíróság — ezek szerint — nem talált törvényes alapot a panaszos által támasztott igény elismerésére s ezért a panaszt el kellett utasítania. (1934. jan. 9. — 8255/1933. K. — 1431. E. H. — Kod. 1934. évi 1. f. 24.) 4. 1912: LXV. t.-c- 13. 31. §. — A végleges alkalmaztatást követő, ideiglenes megbízás alapján teljesített szolgálat is beszámít a nyugdíj szempontjából, még akkor is, ha e megbízás meghatározott időre (évről-évre) szólott. Kb. A panaszos az 1913. évi szeptember hó 1-étől 1918. évi augusztus hó végéig terjedő 5 évben a n.-i nyilvános jellegű polgári iskolánál mint megválasztott rendes tanítónő működött. Ezt követőleg, az 1918/19. tanév kezdetétől a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől nyert évről-évre szóló megbízatásokat az o.-i a sz.-i, majd a sz.-i állami polgári fiú- és leányiskolákhoz, s az utolsó állomáshelyén nyert megbízatását a miniszter az 1923. évi szeptember hó 1-étől, további intézkedésig, meghosszabbította ugyan, azonban már az 1923. évi- december hó 15-én 149.361/1923. számú rendeletével a megbízatást megszűntette, s a panaszost az 1924. évi január hó 21-én kelt 7242/1923. eln. számú rendeletével, a létszámapasztás következtében a szolgálat kötelékéből — 1924. évi december hó 31-éig terjedő szabadságoltatása mellett — elbocsátotta. A panaszos — panaszbeli állítása szerint a tényleges szolgálatba való visszavételének reményében, amelyért több ízben folyamodott is, — sem végkielégítését, sem nyugdíjaztatását közvetlen elbocsátása után nem kérte. Az 1931. évi február havában fordult csak a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez állandó ellátásban való részesítése érdekéből, a miniszter azonban kérését — a panasszal megtámadott határozatával elutasította. E határozatnak indoka az, hogy az 1912: LXV. t.-c. 31. §-a értelmében nyugdíjban csak az a tisztviselő részesíthető, aki utoljára ideiglenes, vagy végleges minőségben volt alkalmazva; nem biztosít azonban a törvény
